Medjugorjei zarándoklatunk

Izgalmak közepette történt az indulás. No nem a várakozás és a zarándoklat hanem az iratok megléte vagy nemléte volt a kihivás. Végtére el tudtunk indulni pár perccel a tervezett idő után. Mindenkinek lett helye, társa (mondjuk nekem már van 39 éve) Összekapcsoltuk a két buszt láthatatlan szálakkal, és együtt végeztük el az Akatiszthoszt mire Horvátországba értünk. Ime egy kép erről. (Mögöttünk a másik busz)

Beszámolónk folyamatos lesz.

Tervünk, hogy Medjugorjéba érkezéskor végezzük el az ünnepi, Úrszinváltozási Szentliturgiát, hálát adva a megérkezésért és Miklós atya pappá szentelésének 36 évéért. 

Medjugorjába érve a Szentlitrugiát elvégeztük, majd a közös vacsora után ígyekeztünk minél hamarabb ágyba kerülni, mert másnap reggel ötkor már a jelenések dombjára teveztük az indulást. 

Mindenki pontos volt, így a rózsafüzért végezve viradatra már fel is értünk a jelenések helyszínére. itt imádkozás, elcsendesülés után folytattuk utunkat a medjugorjei templomhoz, majd az egyik híres vizesést néztük meg, végül Tijahinába érkeztünk, ahol a látnokok által leírt Istenszülő szobrot néztük meg.

Másnap még korábban, már fél ötkor elindultunk a Krizsevácra, ahol a kereszt utat végezve, sok-sok megpróbáltatás után azért felértünk, s gyönyörködhettünk a csodálatos hajnali látképben. 

Aznap délelőtt már a Cenacolo (szenvedélybetegek) közösségbe is el tudtunk látogatni, ahol két fiatal nagyon komoly tanúságtétetél hallgattuk meg.

Másnap hazafelé Mostárban és Sarajevóban is megáltunk egy-egy órára, s élményekkel tele, hitben megerődödve érkezünk haza.