Kápolna

A Szent Rozália Szegedi Görög Katolikus Kápolna

Szeged belvárosának egyik legbarátságosabb tere a Lechner tér. A tér csendes, nyugodt, a forgalmas utak elkerülik, s nagyrészt a XX. Század huszas éveiben épült házak szegélyezik. Egyike a nagy árvíz utáni rekonstrukció során kialakított hat parkosított térnek. Névadója Lechner Lajos (1833-1897), akinek emlékét a város újjáépítésében végzett munkája miatt őrzik kegyeletükben a szegediek. A tér tengelyében, kis magaslaton áll, élő sövénnyel szegélyezve a szegedi görög szertartású katolikusok plébániatemploma. Bár a legtöbb templom szilárdan őrzi azt a helyet ahol megépítették, jelet hagyva a világnak, a mi kápolnánk kétszer költözött. Sok változásban volt része, ismételten lebontották, majd máshol felépítették, hányatott sorsával mintegy jelképezvén a hazai görög katolikusság történetét.

A templom története 1739 - 1879-ig

1738. szomorú évszám Szeged történetében. A városban a fekete halál dühöngött, melyet a források szerint a temesvári kereskedők hurcoltak be és közel ezer megbetegedés mellett ötszáznál is magasabb volt az áldozatok száma. A város népe a pestistől megrémülve Istennél keresett menedéket, s az elöljáróság a csapás emlékére fogadalmat tett, hogy kápolnát építtet. 1739-ben épült fel a palánki Demeter templom mellett a kápolna, amelyet báró Falkenstein Béla csanádi püspök szentelt fel 1739. augusztus elsejé. Védőszentje, Szent Rozália, aki a hagyományok szerint a XII. században Szicíliában élt. Apja, Szinibaldi gróf palotájának pompáját titokban otthagyva, 16 évesen egy magányos barlangba vonult vissza Palermo közelében. A pestisjárvány idején a városba költözött és a betegeket ápolta. A járvány elmúltával ismét visszaköltözött a barlangba, s 22 évesen 1166 körül ott is halt meg. A legenda szerint itt találtak rá 500 évvel később a palermóiak, a természet alkotta cseppkőkoporsóban, 1614-ben, a "nagy dögvész" idején. Amint ereklyéit a palermói dómban elhelyezték, a járvány csodálatosan megszűnt. Tisztelete hamarosan átlépte Itália határait, s eljutott hozzánk is. Azóta sokan kérték hathatós közbenjárását a járvány pusztításával szemben.

Az újonnan épült kápolna az akkori városképben még monumentális Demeter templom közelében szerényen meghúzódva állt, ott, ahol a Segítő Boldogasszony utcája betorkollott a templom előtti térbe (körülbelül a mai Hősök kapuja helyén). Az 1700-as évek végén József császár rendeletére az ország többi kápolnájához hasonlóan bezárták, és csak 1805-ben nyitották meg újra. Búcsúja Sarlós Boldogasszonykor volt, amikor az összes városrészből és Tápéról is idesereglettek a hívek. A Csanádi püspök akkor még Temesváron lakott, Szegeden járva itt öltözött fel ünnepi ruhájába és innen vonult át a Demeter templomba.

Az árvíz, a város újjáépítése – első költözés

Így érte a Templom teret az 1879. március 12-i nagy árvíz. Ezt a városrészt - mint legmagasabban fekvőt - a víz viszonylag megkímélte. A kis dombon álló Rozália kápolna szigetként emelkedett ki a teret borító sík víztükörből. Az árvíz után a tér feltöltését határozták el, így célszerűnek látszott az erősen megrongált, akkor már száznegyven éves épület lebontása, hiszen a Tisza Lajos körút feltöltése az egyik oldalát majdnem teljesen elfedte volna.

A szegediek azonban, akik nagy érdeklődéssel és kegyelettel jártak a kis fogadalmi templomba, nem hagyták végleg elveszni. A Királyi Biztosság végül is a kápolna újjáépítése mellett döntött, nem messze az eredeti helyétől. A világ népeinek az árvíz során elpusztult város újjáépítésére eljuttatott összegéből 22.000 forintot szavaztak meg a Szt. Rozália kápolna áthelyezésére és a Kálvária felépítésére. Alapkövét 1881. november 20-án tették le, s a források 1882. augusztusában már kész épületről számolnak be. A rekonstrukció során eltértek az egyszerű eredeti formától és az épületet ki is bővítették. 1883-ban szentelték fel. Ekkorra már a Templom tér rendezése is elkészült, a vele szomszédosan kialakított Gizella tér találkozásánál (a mai Dóm tér árkádos főbejárata mellett) a kápolna kiválóan emelte mindkét tér szépségét.

A kápolna az első költözés után (1882 – 1920-as évekig) (balra a Belvárosi templom, melyből ma a Dömötör torony látható a Dóm előtt)

Móra Ferenc így írt róla:

"Ennek a századnak az elején a rekonstrukciós városnak csak ezen a pontján érzett valamelyest történelmi levegő. A 79-es árvíz itt nem tett különösebb kárt, s nagyjából minden maradt a régiben. A kedves barokk templom, nagy ajtajával szemben a terecske közepén a Szentháromság szobor, s tőle délre a Templom tér és a Gizella tér határán a Rozália kápolna."

A kápolna mai helyére költözik

Hiába volt megragadó szépségű a még középkori városalaprajzot őrző Templom tér és az azt záró barokk városkép, 1908-ban a régi tér és a Szt. Demeter templom lebontása mellett döntöttek, hogy helyet készítsenek a tervezett Fogadalmi templomnak. A Szegeden élő görög szertartású katolikusok már 1914-ben mozgalmat indítottak egyházközségük megszervezésére. Erre 1921. december 26-án került sor. A kápolnát - Várhelyi József prelátus, belvárosi plébános közbenjárására - 1922-ben engedte át a város elöljárósága a görög katolikusok használatára. A Dóm téren álló kápolnában már voltak görög liturgiák. A Fogadalmi templom 1924-ben készült el, s vele a tér átrendezése is szükségessé vált. 1927-ben gróf Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter pályázatot írt ki a Fogadalmi templom körül egy bensőséges és ünnepélyes tér kialakítására, amellyel együtt "a tér elején levő kis kápolna szükség esetén lebontható". Közben felépült a Fogadalmi templom, de a kápolna még maradt (1924 - 1928) Erről az időszakról a fenti régi képeslap tanúskodik, amelyen a Dóm homlokzatának bal oldalán a Dömötör torony, a régi Dömötör templom harangtornya, jobb oldalán pedig a Rozália kápolna látható.

Bár még nem volt fél évszázada hogy újjáépítették, 1928-ban ismételten lebontották a kápolnát. Ezen a harmincas években készült felvételen már csak a Dömötör torony látható. Az épület darabjait megszámozták és a Lechner térre szállították át. A tér a nagy árvíz után posványos, mocsaras és állóvízzel borított terület volt. A körutak és sugárutak feltöltése után, 1928-ban került sorra a velük közvetlen kapcsolatban nem levő terek, így a Lechner tér feltöltése is. Ezután rövidesen a tér parkosítását is megoldották, mindkét oldalán nagy ütemben épültek a házak. A kápolna új helyének ezt a teret jelölték ki. Az átépítés, az eredeti anyag felhasználásával 1928. szeptember végén kezdődött, a rekonstrukciós munkákat Ligeti Béla irányította. A templom még az év decemberében elkészült és 1929. november 17-én szentelte fel fényes segédlettel Glattfelder Gyula Csanádi püspök. 1938-ban nyilvánították plébánia templommá.

A Szt. Rozália kápolna építészeti leírása

A kápolnát előző állapotához viszonyítva ismét kibővítve építették fel az új helyén. Dombra épült, számítva a tér rendezésére és közművesítésére. Ekkor alakították ki a kereszthajót és a kapun belül elhelyezkedő, két oldalán félkör lezárású teret. Az átalakításokkal a templom jóval tágasabb lett. Alaprajza hasonlatos a görög kereszt alakjához.

Korabeli építészeti leírása szerint a neobarokk kápolna méreteihez képest díszes épület. Kapuboltozata, küszöbe vörös márványból, ornamentikája cserépből van. Függőlegesen toszkán lizénák tagolják, melyek külön-külön posztamensen helyezkednek el. Az ablakok és falfülkék félkörívesek, gazdagon keretezve. A főbejárat különösen díszes, felül íves szemöldökpárkánnyal. A torony alacsony, tömzsi. Az átmenetet íves oromfal képezi, két oldalt kőurnákkal. A toronytest négyszögletes, falsíkja a kápolnáéhoz hasonlóan vízszintesen fugázott. A sisak kupolája alacsony, íves, a laterna sokszögletes. A toronyablakok barokkosan záródnak, szemöldökpárkánnyal. Díszesek a bejárat ajtószárnyai és keretei.

Mai állapota már kissé módosult képet mutat. A felújítások során az ablakok és a falfülkék külső kereteinek alsó részét jóval egyszerűbben képezték ki, s az oromfal két oldalánál elhelyezett kőurnák sincsenek már meg. A templomot 1997-ben kívülről és belülről felújították.

Jelenlegi berendezése

Az oltár még az árvíz után először újjáépült kápolnából származik, barokkos jellegű, fehér festésű, amit aranyozás gazdagít. A szentély mennyezetén a Pantokrátor Krisztus képe látható, Janka Ferenc munkája. A fehérre festett falakat Munkácsy kálváriájának és a Sixtusi Madonnának reprodukciói mellett néhány kisebb kép díszíti, melyek közül egy-egy ikon eredeti munka.

A régi székek és lócák helyett 1967-ben padokat helyeztek el, régi darab a gobelinhímzésű karosszék, mely püspöki trónként szolgál. A kápolna padlója műkőborítású, az oltár előtti részt szőnyegek fedik. A kör alakú bronzcsillárok újonnan kerültek az épületbe. Kellemes hatást nyújtanak az állványokra helyezett cserepes és a mindig frissen hozott vágott virágok.

Templomunk panorámaképen