Szertartások

Szentliturgia élőben



Az élő közvetítések időpontjai:

Nagyhétfő: 18 óra Előszenteltek Liturgiája lelkigyakorlatos beszéddel
Nagykedd: 18 óra Előszenteltek Liturgiája lelkigyakorlatos beszéddel
Nagyszerda: 18 óra Előszenteltek Liturgiája lelkigyakorlatos beszéddel
Nagycsütörtök: 18 óra Kínszenvedési evangéliumok olvasása
Nagypéntek: 8 óra Királyi imaórák, 18 óra Sírbatételi vecsernye, 21 óra Akathisztosz a szenvedő Jézushoz
Nagyszombat: 9 óra jeruzsálemi utrenye, 18 óra Nagy Szent Bazil Liturgiája vecsernyével, 20 óra Feltámadási szertartás
Húsvét Vasárnap: 10 óra Ünnepi liturgia, 18 óra Vecsernye
A szertartások szövegei lentebb találhatóak!
Nagyhétfő
Előre megszentelt Áldozatok Liturgiája

Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Amen.
Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!
103. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat, / Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél, - világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet; - ki befödöd vizekkel annak felső részeit, / ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz; - ki angyalaidat szélvésszé teszed, / és szolgáidat égető tűzzé; - ki a földet állandóságra alapítottad, / hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké. - A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; / a hegyeken vizek állottak. - A te feddésed elől elfutottak; / mennydörgésed szavától megijedtek. - A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak / azon helyre, melyet nekik alapítottál. - Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, / s nem térnek vissza a földet elborítani. - Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, / a hegyek között folynak a vizek. - Iszik azokból minden mezei vad; / azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak. - Azok mellett lakoznak az égi madarak; / a kősziklák közül szózatot adnak. - Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; / a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld. - Ki szénát teremtesz a barmoknak, / és veteményt az emberek szolgálatára, - hogy kenyeret termessz a földből, / és bor vidámítsa föl az ember szívét; - hogy olajjal derítse föl orcáját, / és a kenyér erősítse meg az ember szívét. - Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; / melyeket ültetett. - Ott fészkelnek a madarak, / a gólya háza fő azok között. - A magas hegy a szarvasok, / a kőszikla a sündisznók menedéke. - A holdat időmértékül teremté; / a nap tudja lenyugvását. - Sötétséget parancsolsz és éj van, / mely alatt mind kimennek az erdei vadak, - az oroszlán ordító kölykei, / hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek. - Fölkel a nap és összegyűlnek, / és hajlékaikba helyezkednek. - Kimegy az ember munkájára / és dolgára napestig. - Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod. - Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, / a kicsiny állatok a nagyokkal; - Ott járnak a hajók, / a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban. - Mindnyájan tőled várják, / hogy eledelt adj nekik idejében. - Te adván nekik, gyűjtenek; / fölnyitván kezedet, minden betelik jóval. - De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; / ha elveszed lélegzetüket, elfogynak és a porba visszatérnek. - Beléjük bocsátván leheletedet, fölélednek; / és megújítod a föld színét. - Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. / Az Úr örülni fog alkotmányaiban; - ki letekint a földre, és megrendíti azt; / ki a hegyeket megérinti és füstölögnek. - Énekelni fogok az Úrnak életemben, / dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek. - Legyen kellemes neki az én beszédem; / én pedig az Úrban fogok gyönyörködni. - Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; / áldjad én lelkem az Urat.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen
Alleluja, Alleluja, Alleluja, dicsőség néked, Isten. (Kétszer recitálva, harmadszor énekelve)
Békesség ekténia
Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Szentséges főpásztorunk N. római pápáért, Istenszerető N. (érsek-) metropolitánkért, (és N. püspökünkért), a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Uram, irgalmazz!
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Néked Uram!
Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Amen.
Uram, tehozzád
1. hang
Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!
Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!
1. hang
Önkéntes szenvedésre indulván, Uram, / apostolaidhoz így szóltál útközben: / íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, / és az Emberfiát elárulják, / amint meg van írva felőle. / Jertek tehát, menjünk mi is ővele megtisztult elménkkel, / hogy megfeszíttessünk, / és haljunk meg a földi gyönyöröknek érette, / hogy fel is támadjunk ővele, / és meghalljuk, midőn így kiált: / „Már nem a földi Jeruzsálembe megyek, hogy szenvedjek, / hanem fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, / az én Istenemhez és a ti Istenetekhez, / s titeket is fölviszlek a magasságbeli Jeruzsálembe, /’ a mennyeknek országába”.
5. hang
Krisztus üdvözítő szenvedéseit elérvén, hívek, / dicsőítsük az ő kimondhatatlan nagy türelmét, / hogy irgalmasságával bennünket is fölemeljen, / kiket a bűnök holtakká tettek, /’ mint jóságos és emberszerető!
Urunk, szenvedésedhez közeledve / tanítványaidat bátorítani akartad, / és félrevonva őket, így szóltál hozzájuk: / „Hogyan felejthettétek el az igéket, / melyeket nektek hajdan mondottam, / mert meg van írva, hogy próféta nem halhat meg Jeruzsálemen kívül. / Íme, elérkezett az idő, / melyről nektek szólottam. / Bűnösök kezére adnak át megcsúfolásra, / és azok keresztre feszítenek, / és a sírba helyeznek, / és gyalázatos halottnak számítanak. / De ti bízzatok, mert harmadnap föltámadok, / a bennem hívők örömére, /’ és az örök életre.”
Uram, gondviselésed kimondhatatlan titkát / Zebedeus fiainak anyja nem érthette, / mert arra kért téged, / hogy országlásod idején fiainak múlandó királyság tisztségeit ajándékozd, / de te barátaidnak ezek helyett a halál poharát kínáltad, / amely pohárról kijelentetted, / hogy előbb te fogod azt megízlelni, / hogy a bűnöktől bennünket megtisztíts. / Ezért így kiáltunk hozzád: /’ Lelkünk üdvössége, dicsőség néked!
Uram, tanítványaidat arra nevelted, / hogy csak tökéletes módon gondolkodjanak, / hiszen ezt mondtad nekik: / „Ne legyetek hasonlók a pogányokhoz, / és ne tiporjátok le a gyöngéket! / Ne így legyen köztetek, kik tanítványaim vagytok, / mert én önként szegény lettem. / Aki tehát első köztetek, az legyen a többinek szolgája! / Aki elöljáró, legyen olyan, mint az alattvaló, / aki élen áll, mint az utolsó. / Magam is ezért jöttem el, / hogy megsegítsem a szegény Ádámot, / és váltságul adjam életemet sokakért, /’ akik ezt kiáltják: dicsőség néked!
4. hang
A gyümölcstelensége miatt kiszáradt fügefát / intő jelül tekintsük, testvérek, / és Krisztusnak mutassuk be a bűnbánat méltó gyümölcseit, /’ ki nekünk dús kegyelmet ad!
Dicsőség. Most és. 4. hang
Második Évára talált a kígyó az egyiptomi nőben, / ki Józsefet tetszetős beszéddel csábítgatta; / ez azonban palástját is elhagyva / elfutott a bűn elől, / és ruhátlanul sem szégyenkezett, / amint az első ember sem szégyenkezett bűnbeesése előtt. / Az ő esedezései által, Krisztus, /’ irgalmazz nekünk!
Enyhe világossága
Bölcsesség igazhívők!
Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; /’ miért is ez a világ dicsőít téged.
Figyelmezzünk! Békesség † mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
Prokimen 6. hang: Áldjon meg téged az Úr Sionból, / aki a mennyet és földet teremtette! / Aki a mennyet és földet teremtette!
Elővers: Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, akik az ő útjain járnak.
Bölcsesség!
Kántor: Kivonulás könyvének olvasása (1,1-20)
Figyelmezzünk!
Ezek Izrael fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba Jákobbal, az apjukkal – mindegyikük a családjával együtt ment oda: Ruben, Simeon, Lévi, Juda, Isszahár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftali, Gád és Aser. József pedig már Egyiptomban tartózkodott. Jákob leszármazottai lélekszám szerint hetvenötén voltak. Meghalt aztán József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. Izrael fiai pedig termékenyek voltak, elszaporodtak és meggyarapodtak, sőt olyan erősen elhatalmasodtak, hogy megtelt velük az ország. De aztán más lett az uralkodó Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. Azt mondta a népének: „Lám, mennyire népes lett Izrael fiainak nemzetsége! Még végtére fölénk kerekedik! Jertek tehát, bánjunk vele okosan, nehogy még inkább megsokasodjék, s amikor majd háború tör ki, netalán ellenségeink számát növelje és így kivonuljon az országból!” Ezért munkafelügyelőket rendelt föléjük, hogy sanyargassák őket a munkáik során, így építették a fáraó megerősített városait, Pitomot és Ramszeszt, valamint Ónt. a Napvárost. De minél inkább megalázták őket, ők annál többen lettek és igen megerősödtek. Meggyűlölték így az egyiptomiakat Izrael fiai. s az egyiptomiak erőszakosan sanyargatták Izrael fiait, és megkeserítették életüket a kemény munkával: az agyagfeldolgozással és téglavetéssel meg különféle mezei munkával, tehát mindenféle kényszermunkával. Egyiptom uralkodója a következő parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiknek Szefora, a másiknak pedig Fua volt a neve: .Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, ha fiúk születik, öljétek meg, és csak ha lány, akkor gondoskodjatok róla!” A bábák azonban istenfélők voltak, és nem hajtották végre Egyiptom uralkodójának a parancsát, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Magához hívatta ezért az egyiptomi uralkodó a bábákat, és ezt mondta nekik: „Miért jártatok így el, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket?” A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem előbb szülnek, még mielőtt a bábák megérkeznének hozzájuk, s akkorra már meg is szültek. Isten ezért jóra fordította a bábák sorsát, a nép pedig egyre csak szaporodott, és igen megerősödött.
Prokimen 8. hang: Megáldunk / titeket az Úr nevében. / Titeket az Úr nevében.
Elővers: Gyakran harcoltak ellenem ifjúságom óta.
Kántor: Parancsolj Uram!
Bölcsesség igazhívők! Krisztus világossága mindenkinek világoskodik!
Kántor: Jób könyvének olvasása! (1,1-12)
Figyelmezzünk!
Volt Húsz földjén egy Jób nevű férfi, aki igaz ember, feddhetetlen, igazságos, istenfélő volt, és került minden rosszat. Hét fia és három lánya született, s jószága is volt neki: mégpedig hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz pár ökre, ötszáz szamárkancája és igen sok cselédje. Nagy földbirtokokat művelt meg, úgyhogy ez az ember előkelőbb volt a többi napkeletinél. Fiai eljártak egymáshoz, és nap mint nap vendégséget rendeztek, amelyre meghívták három húgukat is, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Amikor aztán befejeződtek a lakoma napjai, Jób elküldött valakit értük, és tisztává tette őket: kora reggel fölkelve áldozatot mutatott be értük a számuknak megfelelően. Egy borjút is feláldozott a lelkükért bűneik miatt. Mert azt mondta Jób: „Hátha vétkeztek fiaim, és elméjükben rosszat gondolhattak Istenről.” Így járt el tehát Jób minden egyes napon. S történt egy napon, hogy Isten angyalai eljöttek, hogy megjelenjenek az Úr színe előtt, és a sátán is eljött velük együtt. Az Úr így szólt a sátánhoz: Honnét kerülsz ide? A sátán pedig így felelt az Úrnak: Bejártam a földet, és körbejártam mindent az ég alatt, s íme, most itt vagyok. Az Úr ezt kérdezte tőle: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot, akihez nincs hasonló szerte az egész földön? Hiszen ő feddhetetlen igaz ember, istenfélő, aki minden rosszat kerül. A sátán azonban ezt válaszolta az Úrnak: Talán ok nélkül tiszteli Jób az Urat? Nem te vetted-e körül gondoskodásoddal őt, magát és háztartását és egész környezetét? Megáldottad keze munkáját, és jószágát megsokasítottad a földön. De nyújtsd csak ki a kezedet, és nyúlj hozzá egész vagyonához! Majd meglátod, hogy nem fog-e szemtől szembe áldani.” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, de őt magát ne érintsd!” Erre az eltávozott az Úr elől.
Igazodjék föl…
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem! Figyelj szavamra, mikor hozzád kiáltok!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé!
Kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Igazodjék föl az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
Evangéliumolvasás
Ekténia
Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk!
Uram, irgalmazz!
Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!
Uram, irgalmazz!
Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Könyörögjünk még szentséges főpásztorunk N. római pápáért, Istenszerető N. (érsek-) metropolitánkért, (és N. püspökünkért), lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Amen.
Most az égi erők…
Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak, / mert a dicsőség Királya vonul be. / Ím, a szentelt titkos áldozat angyaloktól körülvétetik. / Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. /’ Alleluja, alleluja, alleluja!
Minden szentekről megemlékezvén, ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját, s a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Uram, irgalmazz!
Hogy ezen egész estét tökéletesen szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!
Add meg, Uram!
Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
A hitnek egységét, s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Néked, Uram!
És méltass minket Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, / szenteltessék meg a te neved, / jöjjön el a te országod, / legyen meg a te akaratod, / amint a mennyben, úgy a földön is. / Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, / és bocsásd meg vétkeinket, / miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; / és ne vigy minket kísértésbe, /’ de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Amen.
Békesség mindnyájatoknak!
És a te lelkednek!
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!
Néked Uram!
A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Amen.
Figyelmezzünk! Előre megszentelt Szentség a szenteknek!
Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Amen.
Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged:
Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!
Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására! Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested s a te valóságos elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre! Amen.
Közeledjetek!
Áldom az Urat minden időben. Alleluja!
Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Alleluja.
Öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Amen.
Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, / mert méltattál minket részesülhetni / a te legtisztább testedben / és a bűnök bocsánatára / az egész világért kiontott drága véredben, / mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. /’ Alleluja, alleluja, alleluja!
Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban, méltóan adjunk hálát az Úrnak!
Uram, irgalmazz!
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Uram, irgalmazz!
Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és véteknélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Néked, Uram!
Mert te vagy a mi megszentelésünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Amen
Békével távozzunk!
Az Úr nevében.
Könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Mindenható Uralkodó, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva lelkünk és testünk megtisztulására, a szenvedélyek megfékezésére s a föltámadás reményének biztosítására e legszentebb napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak, Mózesnek, kőtáblákon, isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is, óh Jóságos, hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futását bevégezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk, s a szent Föltámadást elítélés nélkül elérjük és magasztaljuk! Mert áldott és dicsőített a legtisztesebb és fölséges neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Amen. Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. (Háromszor)
Elbocsátó
Bölcsesség!
Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!
Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Amen. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást uram!
Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a testnélküli mennyei erőknek, kettős nyelvtudományú Szent Gergely atyánknak, és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!
Amen.
Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Amen.




Általános liturgikus rend Szegeden, a Szent Rozália Kápolnában:


Télen:Nyáron:
Hétköznap

17.00 Szentliturgia

Szombat
17.00 Szentliturgia
17:30 Vecsernye

Vasárnap
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
11.30 Szentliturgia
17.00 Vecsernye
Hétköznap

18.00 Szentliturgia

Szombat
18.00 Szentliturgia
18:30 Vecsernye

Vasárnap
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
11.30 Szentliturgia
18.00 Vecsernye


Nagyböjtben:
Szerda 17.00 Előre megszentelt Áldozatok Liturgiája
Péntek 17.00 Előre megszentelt Áldozatok Liturgiája


Május és október hónapokban hétköznapokon:
17.30 Paraklisz, vagy akathisztosz