2020.07.11.
Máriapócsi zarándoklat és diákonus szentelések
Kocsis Fülöp érsek atya diakónussá szenteli Máriapócson augusztus 8-án Szaplonczay Mátét, és augusztus 9-én Szaplonczay Márkot. Egyházközségünkből e jeles alkalmakra autóbuszt indítunk.
Indulás: 2020. 08. 08-án, szombaton, 04.00-kor a Lechner térről.
Érkezés Máriapócsra 09.30-kor.
Részvétel a diakónus szentelésen, majd az azt követő fogadáson. Utána a szállás elfoglalása és szabad program.
Másnap reggeli után utrenye, majd a diakónus szentelés és fogadás után indulás haza.
Szeretettel várunk minden egyházközségi tagot.
A részvétel díj: 6000,-Ft/fő.
Indulás: 2020. 08. 08-án, szombaton, 04.00-kor a Lechner térről.
Érkezés Máriapócsra 09.30-kor.
Részvétel a diakónus szentelésen, majd az azt követő fogadáson. Utána a szállás elfoglalása és szabad program.
Másnap reggeli után utrenye, majd a diakónus szentelés és fogadás után indulás haza.
Szeretettel várunk minden egyházközségi tagot.
A részvétel díj: 6000,-Ft/fő.
2020.06.27.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya 2020. június 28-án áldozópappá szenteli Molnár Dezső diakónust. A szertartás 11 órakor kezdődik Máriapócson.
Molnár Dezső 1990. december 18-án született Budapesten, négy testvére után utolsóként. Édesanyja és édesapja a katolikus hitet és nevelést fontosnak tartva, a kistarcsai általános iskolai évek után a budapesti Piarista Gimnáziumba íratták. Itt érlelődött benne az utolsó két évben a papi hivatás, melyben fontos szerepet töltött be a budapesti Rózsák terei egyházközség életében való részvétele és az ott szolgálatot teljesítők jelenléte. Az érettségi után felvételt nyert a szemináriumba, melynek propedeutikus évét évfolyama a budapesti Központi Szemináriumban töltötte. Ezután két évig a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendéke és a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanulója volt. Ezt követően került a római Görög Kollégiumba és a Gregoriana Egyetemre. Egy szociális év befejezte után - melyben Budapesten fogyatékkal élő gyerekeket gondozott - ugyanitt folytatta tanulmányait és szerzett diplomát. 2019 júliusában házasodtak össze feleségével, Veronikával, aki német nemzetiségi tanító szakon végzett. 2019 augusztusában diakónussá szentelték a Rózsák terén, majd innentől Máriapócson kezdte meg szolgálatát, felesége pedig a helyi általános iskolában lett tanító.
(forrás: gorogkatolikus.hu)
(forrás: gorogkatolikus.hu)
2020.05.22.
| PünkösdEgyházunk május 30-án ünnepli a Szentlélek eljövetelét. |
Előtte szombaton, az esti Szentliturgiában, hagyományosan, névszerint megemlékezünk az elhunytjainkról. Vasárnap 09.00 órakor Utrenye, 10.00 órakor Szentliturgia (végzi: Szaplonczay Miklós atya), 11.30 órakor Szentliturgia (végzi: Debreczeni András atya), 18.00 órakor Vecsernye lesz. Mindenkit szeretettel várunk erre a szép ünnepségre. A 10.00 órai Szentliturgia után agapé lesz a parókia udvarán. Erre is várjuk mindkét liturgikus közösséget.
2020.04.19.
| VIGASZTALÓ SZÓ JÁRVÁNY IDEJÉN(Zacharias Zachariou achimandrita, Essex 2020. |
március 19.)
Sok ember összezavarodott, míg mások pánikba estek az egész világon terjedő koronavírus fenyegetése miatt. Én mindazonáltal azt gondolom, hogy ennek nem kellene így lennie, mert amit Isten velünk tesz, azt szeretetből teszi. A keresztények Istene jó Isten, a könyörület és a szeretet Istene, aki szerette az emberiséget. Isten azért teremtett minket jóságából, hogy megossza velünk életét és dicsőségét. Amikor bűnbe estünk, megengedte, megint csak jóságból, hogy a halál belépjen az életünkbe és így bűneinkben ne váljunk halhatatlanná, hanem keressük a megváltást. Habár elbuktunk, Isten sohasem szűnt meg gondoskodni rólunk, nemcsak anyagi javakkal, hogy fenntartsa fajunkat, hanem prófétákat és igazakat küldött, hogy elkészítse útját jöveteléhez és megoldja tragédiánkat és örök megváltást hozzon felfoghatatlan szeretetének keresztje és feltámadása által. Eljött és magára vette a bűn átkát, és mindvégig kimutatta szeretetét: mivel szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket (Jn 13,1) Minden, amit Isten tett, amikor megteremtett minket, amikor gondoskodott rólunk javakkal, hogy fenntartsa a világot, amikor elkészítette útját, hogy eljön a földre, amikor eljött személyesen és ilyen megdöbbentő módon hozta el a megváltásunkat, mindezeket jóságából tette. Jósága határtalan. Megváltott minket, és hosszantűrése oly nagy irántunk, hogy addig vár, míg „eljutunk az igazság ismeretére” (1Tim 2,4) és elhozza az igaz bűnbánatot úgy, hogy Vele lehessünk mindörökké. Így tehát az ember és Isten közti viszony valamennyi szintjén Istenünk csakis jóságot és könyörületet tanúsít, ami jobb, mint az élet (Zsolt 63,3); jósága a természete és mindent az ember javára és megváltására tesz.
Következésképp, amikor újra eljön megítélni a világot, egy másik Isten ítél majd? Nem ugyanaz a jó Isten lesz-e, a könyörület és a szeretetteli törődés Istene, aki szereti az emberiséget? Legyünk bizonyosak abban, hogy nem egy másik Isten előtt kell megjelennünk, hanem az előtt, aki teremtett és megváltott minket. Így tehát ugyanazzal a könyörülettel és szeretettel ítél meg majd minket. Ezért nem kell sem pánikba esnünk, sem reszketnünk, mert ugyanaz az Isten fogad minket a másvilágon és ítél meg minket ugyanezzel a kedvességgel és együttérzéssel. Néhányan közülünk attól félnek, hogy eljön az órájuk. A koronavírus-járványnak ezért van egy pozitív aspektusa is, mert van néhány hetünk attól a pillanattól, hogy megfertőz minket, a halálunkig. Ezért ezt az időt annak szentelhetjük, hogy felkészülünk az Istennel való találkozásra, és így annak érdekében, hogy eltávozásunk ne legyen váratlan és felkészülés nélküli, de miután végigfutottuk a világi pályánkat, imádságban álljunk meg Isten előtt, egyszer hálaadással a halálunkig mindenért, amit Isten értünk tett, másszor meg bűnbánattal kérve bűneink bocsánatát. Semmi sem árthat nekünk az oldalunkon egy olyan Istennel, aki mindent jóságából tesz. Egyszerűen mindvégig folytatnunk kell a hálaadást és alázatos imádságban kémünk bűneink bocsánatát.
Ami engem illet, nekem segít ez a járvány. Vágytam arra, hogy ismét rátaláljak az imára, úgy mint rég, amelyben áttekinthetem életemet születésemtől mostanáig, köszönetet mondva Istennek minden jótéteményéért amiről tudok és amiről nem tudok: és amivel egész életemet átfogom bánva bűneimet és vétkeimet. Csodálatos dolog ima közben áttekinteni az életet, mindent Isten elé hozva állhatatosan az imádságban. Akkor úgy érzed, hogy megváltották az életed. Ezért lehet ez a helyzet valóban segítségemre. Nem esem kétségbe, hanem „bocsánatért esedezem bűnöm miatt” (Zsolt 38,18).
Isten jóságát kell látnunk minden dologban, ami most történik. A szent atyák látták a jóságát szerető gondoskodását. Egy hasonló járvány ütötte fel a fejét a 4. században az egyiptomi sivatagban, ami több mint a szerzetesek harmadát elragadta, de az atyák azt mondták ihletetten: „Isten elragadta a szentek lelkeit az ő országába” és nem estek félelembe. Az úr maga beszél az Evangéliumban az utolsó napokról, az ítéletekről és a megpróbáltatásokról, amelyeken a világnak át kell esnie a második eljövetel elött. Az Úr, aki vért izzadva imádkozott a Getsemáné-kertben az egész világ megváltásáért, mondja azt, hogy amikor látjuk a félelmetes dolgokat megtörténni a második eljövetele előtt, emeljük fel fejünket, bizakodjunk, mert közel van a megváltásunk (vö. Lk 21,28). Néhányan azt mondják nekem: „Isten nyújtsa ki segítő karját”. De hát éppen ez Isten keze. „Ő akarja és munkálkodik a megváltásunkon sokszor és sokféle módon” (Zsid 1,1), „Atyám munkálkodott ezidáig és én is munkálkodom” (Jn 5,17). Lehetséges, hogy ez a vírus eszköz, amely által Isten sokaknak segít abban, hogy magukhoz térjenek
bánatot gyakoroljanak és hogy begyűjtse a kész lelkeket az Ő örök országába. Ezért azok, akik feladják és rábízzák magukat Isten gondviselésére, mindannyian hozzájárulnak a javukhoz: „Minden a javukra válik azoknak, akik szeretik Isten” (Róm 8,28).
Ezért nincs helye a rémületnek. És nem kell elutasítanunk azokat az intézkedéseket sem, amit az állam hoz, hogy csökkentsék a fertőzés terjedését, amit látunk sok embertársunk életében. Helytelen szembeszegülni a hatóságokkal. Meg kell tennünk, amit a kormányzat mond, mert nem azt kérik, hogy tagadjuk meg hitünket, csak azt kérik, hogy tartsunk be néhány szabályt minden ember közös jóllétéért, hogy elmúljon ez a vírus, és ez egyáltalán nem oktalanság. Néhány ember ezt túlságosan hitbéli kérdésnek gondolja, zászlókat lengetnek és mártírt és hitvallót játsszanak. Számunkra ez nem kérdés, egyszerűen alá kell magunkat vetnünk a kormány rendeleteinek, mivel, ha betegek leszünk, akkor a kórházukba kerülünk és ők viselik gondunkat és a költségeket is. Miért ne hallgassunk rájuk?
Ez Krisztus éthosza, amit Isten földi életében megmutatott és ez az apostoli parancs, amit kaptunk: rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a hatalmaknak, engedelmeskedjenek a bírálnak, legyenek készen minden jó cselekedetre, senkire se mondjanak rosszat, ne legyenek viszály keresők, hanem szelídek és tanúsítsanak mindig szelídséget minden ember iránt (vö. Tit 3,1-2); és. Engedelmeskedjetek minden emberi rendeletnek az Úrért, legyen akár királyé akár legfelső hatalomé. (lásd 1 Pét 2, 13-17). Ha nem engedelmeskedünk vezetőinknek, akik nem kérnek sokat, hogyan engedelmeskedünk Istennek, aki az isteni törvényt adja nekünk, ami sokkal fenségesebb, mint bármilyen emberi törvény? Ha megtartjuk Isten törvényét, minden emberitörvény felett állunk, ahogy a 2.századi apologéták mondták abban a Római birodalomban, amely üldözte a keresztényeket.
Ha azt kérik tőlünk, hogy hagyjunk fel az egyházi szolgálatok végzésével, egyszerűen tegyük ezt és áldjuk Isten gondviselését.
Továbbá, felidézhetjük még az atyák egy régi, palesztinai hagyományát: Nagyböjtben, a vajhagyó vasárnapon a kölcsönös bocsánatkérés (a megbocsátás vecsernyéje) után kimentek a sivatagba negyven napra, liturgia nélkül, egyszerűen folytatták böjtben és imádságban, hogy felkészüljenek és visszatérjenek virágvasárnap és istenhez illó módon ünnepeljék Urunk szenvedését és feltámadását. Jelen körülmények arra kényszerítenek minket, hogy úgy éljünk újra, ahogyan régen, az egyház keblén. Mondhatjuk úgyis, arra kényszerítenek, hogy jóval hészükhasztább módon éljünk, több imádsággal, és ez ellensúlyozza az isteni liturgia hiányát és felkészít minket, hogy még nagyobb vággyal és még több odaadással ünnepeljük az Úr Jézus szenvedését és feltámadását. Így tehetjük a vírust a hészükhazmus győzelmévé. Legyen bárhogy is, amit Isten megenged az életünkben, azt jóságából teszi az ember jóllétéért, mert sohasem akarja, hogy teremtménye sérüljön bármilyen módon is.
Bizonyos, hogy ha megfosztatunk az Isteni Liturgiától hosszabb időre, el tudjuk viselni. Mit kapunk a liturgián? Részesülünk Krisztus kegyelmével teljes testében és vérében. Ez nagy tisztesség és haszon számunkra, de Isten kegyelmét sok más módon is megkapjuk. Amikor gyakoroljuk a hészukhaszta imádságot, Isten jelenlétében vagyunk, értelmünkkel a szívünkben hívva Krisztus szent nevét. Az isteni név elhozza Krisztus kegyelmét, mert ez elválaszthatatlan személyétől és elvezet minket a jelenlétébe. Krisztus jelenléte lemos, megtisztít minket bűneinktől és vétkeinktől, megújítja és megvilágosítja szívünket Így, hogy benne megjelenik Krisztus, a mi megváltó Istenünk képe.
Ha nem ülhetjük a Húsvétot a templomban, emlékezzünk arra, hogy Krisztussal minden kapcsolat Húsvét. Megkapjuk a kegyelmet az isteni liturgián, mert az Úr Jézus jelen van benne, Ő végzi a szentséget és Ő az, aki átadatik a híveknek. Ugyanakkor, ha az Ő nevét hívjuk, belépünk ugyanezen jelenlétébe és ugyanebben a kegyelemben részesülünk. Ezért, ha mégis vagyunk fosztva a liturgiától, örökké birtokunkban van a neve, nem maradunk távol az Úrtól. Mi több, az Ő igéje is birtokunkban van, főképp az evangéliuma. Ha az Ő szava folyton a szívünkben lakozik, ha tanulmányozzuk, ha imádkozzuk, ha ez válik a nyelvünkké, amivel Istenhez beszélünk, ahogy Ő beszélt hozzánk, akkor újra eljut hozzánk az Úr kegyelme. Mert igéi az örök élet igéi(Jn 6,68) és ugyanaz a titok megy végbe, megkapjuk kegyelmét és megszentelődünk.
Továbbá, mindenkor, ha kedvesek vagyunk embertársainkkal, az úr örvendezik, és úgy tekint rá, hogy az Ő nevében tettük ezt és megjutalmaz minket. Ez egy másik módja annak, hogy az Úr jelenlétében éljünk. Megkaphatjuk kegyelmét a böjtben, a hálaadásban és minden jó tettel. Ha tehát arra kényszerülünk, hogy elkerüljük a templomot, akkor is egyesülhetünk vele lélekben ezekben a szent erényekben, amelyek ismertek Krisztus testében, a szent Egyházban, és amelyek megörzik a hívek egységét Krisztussal és szent testének más tagjaival. Minden, amit csak teszünk az Úrnak, liturgia, mert ezek üdvösségünket szolgálják. A liturgia nagy esemény az egyház életében, ahol a híveknek lehetőségük van rá, hogy kicsiny életüket Isten határtalan életével cseréljék fel. Habár ennek az eseménynek az ereje függ attól is, hogyan készülünk fel rá, minden már említett dologgal, imádsággal, jótettekkel, böjtöléssel, felebarátunk szeretetével, bűnbánattal.
Ezért, szeretett testvéreim, nem szükséges heroikusan küzdenünk a kormány által hozott megelőző intézkedések ellen, amelyek minden ember javát szolgálják. És nem kell kétségbe sem esnünk, hanem bölcsen használni minden módot arra, hogy ne veszítsük el élő kapcsolatunkat Krisztussal. Semmi sem árthat nekünk, egyszerűen türelmesnek kell lennünk egy kis ideig és Isten látja majd türelmünket. Távolítsatok el minden akadályt, minden kísértést és meglátjuk újra az örömteli napok hajnalát és együtt ünnepeljük közös reményünket és szeretetünket Jézus Krisztusban.
(Ötvös Csaba-József atya fordítása)
Sok ember összezavarodott, míg mások pánikba estek az egész világon terjedő koronavírus fenyegetése miatt. Én mindazonáltal azt gondolom, hogy ennek nem kellene így lennie, mert amit Isten velünk tesz, azt szeretetből teszi. A keresztények Istene jó Isten, a könyörület és a szeretet Istene, aki szerette az emberiséget. Isten azért teremtett minket jóságából, hogy megossza velünk életét és dicsőségét. Amikor bűnbe estünk, megengedte, megint csak jóságból, hogy a halál belépjen az életünkbe és így bűneinkben ne váljunk halhatatlanná, hanem keressük a megváltást. Habár elbuktunk, Isten sohasem szűnt meg gondoskodni rólunk, nemcsak anyagi javakkal, hogy fenntartsa fajunkat, hanem prófétákat és igazakat küldött, hogy elkészítse útját jöveteléhez és megoldja tragédiánkat és örök megváltást hozzon felfoghatatlan szeretetének keresztje és feltámadása által. Eljött és magára vette a bűn átkát, és mindvégig kimutatta szeretetét: mivel szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket (Jn 13,1) Minden, amit Isten tett, amikor megteremtett minket, amikor gondoskodott rólunk javakkal, hogy fenntartsa a világot, amikor elkészítette útját, hogy eljön a földre, amikor eljött személyesen és ilyen megdöbbentő módon hozta el a megváltásunkat, mindezeket jóságából tette. Jósága határtalan. Megváltott minket, és hosszantűrése oly nagy irántunk, hogy addig vár, míg „eljutunk az igazság ismeretére” (1Tim 2,4) és elhozza az igaz bűnbánatot úgy, hogy Vele lehessünk mindörökké. Így tehát az ember és Isten közti viszony valamennyi szintjén Istenünk csakis jóságot és könyörületet tanúsít, ami jobb, mint az élet (Zsolt 63,3); jósága a természete és mindent az ember javára és megváltására tesz.
Következésképp, amikor újra eljön megítélni a világot, egy másik Isten ítél majd? Nem ugyanaz a jó Isten lesz-e, a könyörület és a szeretetteli törődés Istene, aki szereti az emberiséget? Legyünk bizonyosak abban, hogy nem egy másik Isten előtt kell megjelennünk, hanem az előtt, aki teremtett és megváltott minket. Így tehát ugyanazzal a könyörülettel és szeretettel ítél meg majd minket. Ezért nem kell sem pánikba esnünk, sem reszketnünk, mert ugyanaz az Isten fogad minket a másvilágon és ítél meg minket ugyanezzel a kedvességgel és együttérzéssel. Néhányan közülünk attól félnek, hogy eljön az órájuk. A koronavírus-járványnak ezért van egy pozitív aspektusa is, mert van néhány hetünk attól a pillanattól, hogy megfertőz minket, a halálunkig. Ezért ezt az időt annak szentelhetjük, hogy felkészülünk az Istennel való találkozásra, és így annak érdekében, hogy eltávozásunk ne legyen váratlan és felkészülés nélküli, de miután végigfutottuk a világi pályánkat, imádságban álljunk meg Isten előtt, egyszer hálaadással a halálunkig mindenért, amit Isten értünk tett, másszor meg bűnbánattal kérve bűneink bocsánatát. Semmi sem árthat nekünk az oldalunkon egy olyan Istennel, aki mindent jóságából tesz. Egyszerűen mindvégig folytatnunk kell a hálaadást és alázatos imádságban kémünk bűneink bocsánatát.
Ami engem illet, nekem segít ez a járvány. Vágytam arra, hogy ismét rátaláljak az imára, úgy mint rég, amelyben áttekinthetem életemet születésemtől mostanáig, köszönetet mondva Istennek minden jótéteményéért amiről tudok és amiről nem tudok: és amivel egész életemet átfogom bánva bűneimet és vétkeimet. Csodálatos dolog ima közben áttekinteni az életet, mindent Isten elé hozva állhatatosan az imádságban. Akkor úgy érzed, hogy megváltották az életed. Ezért lehet ez a helyzet valóban segítségemre. Nem esem kétségbe, hanem „bocsánatért esedezem bűnöm miatt” (Zsolt 38,18).
Isten jóságát kell látnunk minden dologban, ami most történik. A szent atyák látták a jóságát szerető gondoskodását. Egy hasonló járvány ütötte fel a fejét a 4. században az egyiptomi sivatagban, ami több mint a szerzetesek harmadát elragadta, de az atyák azt mondták ihletetten: „Isten elragadta a szentek lelkeit az ő országába” és nem estek félelembe. Az úr maga beszél az Evangéliumban az utolsó napokról, az ítéletekről és a megpróbáltatásokról, amelyeken a világnak át kell esnie a második eljövetel elött. Az Úr, aki vért izzadva imádkozott a Getsemáné-kertben az egész világ megváltásáért, mondja azt, hogy amikor látjuk a félelmetes dolgokat megtörténni a második eljövetele előtt, emeljük fel fejünket, bizakodjunk, mert közel van a megváltásunk (vö. Lk 21,28). Néhányan azt mondják nekem: „Isten nyújtsa ki segítő karját”. De hát éppen ez Isten keze. „Ő akarja és munkálkodik a megváltásunkon sokszor és sokféle módon” (Zsid 1,1), „Atyám munkálkodott ezidáig és én is munkálkodom” (Jn 5,17). Lehetséges, hogy ez a vírus eszköz, amely által Isten sokaknak segít abban, hogy magukhoz térjenek
bánatot gyakoroljanak és hogy begyűjtse a kész lelkeket az Ő örök országába. Ezért azok, akik feladják és rábízzák magukat Isten gondviselésére, mindannyian hozzájárulnak a javukhoz: „Minden a javukra válik azoknak, akik szeretik Isten” (Róm 8,28).
Ezért nincs helye a rémületnek. És nem kell elutasítanunk azokat az intézkedéseket sem, amit az állam hoz, hogy csökkentsék a fertőzés terjedését, amit látunk sok embertársunk életében. Helytelen szembeszegülni a hatóságokkal. Meg kell tennünk, amit a kormányzat mond, mert nem azt kérik, hogy tagadjuk meg hitünket, csak azt kérik, hogy tartsunk be néhány szabályt minden ember közös jóllétéért, hogy elmúljon ez a vírus, és ez egyáltalán nem oktalanság. Néhány ember ezt túlságosan hitbéli kérdésnek gondolja, zászlókat lengetnek és mártírt és hitvallót játsszanak. Számunkra ez nem kérdés, egyszerűen alá kell magunkat vetnünk a kormány rendeleteinek, mivel, ha betegek leszünk, akkor a kórházukba kerülünk és ők viselik gondunkat és a költségeket is. Miért ne hallgassunk rájuk?
Ez Krisztus éthosza, amit Isten földi életében megmutatott és ez az apostoli parancs, amit kaptunk: rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a hatalmaknak, engedelmeskedjenek a bírálnak, legyenek készen minden jó cselekedetre, senkire se mondjanak rosszat, ne legyenek viszály keresők, hanem szelídek és tanúsítsanak mindig szelídséget minden ember iránt (vö. Tit 3,1-2); és. Engedelmeskedjetek minden emberi rendeletnek az Úrért, legyen akár királyé akár legfelső hatalomé. (lásd 1 Pét 2, 13-17). Ha nem engedelmeskedünk vezetőinknek, akik nem kérnek sokat, hogyan engedelmeskedünk Istennek, aki az isteni törvényt adja nekünk, ami sokkal fenségesebb, mint bármilyen emberi törvény? Ha megtartjuk Isten törvényét, minden emberitörvény felett állunk, ahogy a 2.századi apologéták mondták abban a Római birodalomban, amely üldözte a keresztényeket.
Ha azt kérik tőlünk, hogy hagyjunk fel az egyházi szolgálatok végzésével, egyszerűen tegyük ezt és áldjuk Isten gondviselését.
Továbbá, felidézhetjük még az atyák egy régi, palesztinai hagyományát: Nagyböjtben, a vajhagyó vasárnapon a kölcsönös bocsánatkérés (a megbocsátás vecsernyéje) után kimentek a sivatagba negyven napra, liturgia nélkül, egyszerűen folytatták böjtben és imádságban, hogy felkészüljenek és visszatérjenek virágvasárnap és istenhez illó módon ünnepeljék Urunk szenvedését és feltámadását. Jelen körülmények arra kényszerítenek minket, hogy úgy éljünk újra, ahogyan régen, az egyház keblén. Mondhatjuk úgyis, arra kényszerítenek, hogy jóval hészükhasztább módon éljünk, több imádsággal, és ez ellensúlyozza az isteni liturgia hiányát és felkészít minket, hogy még nagyobb vággyal és még több odaadással ünnepeljük az Úr Jézus szenvedését és feltámadását. Így tehetjük a vírust a hészükhazmus győzelmévé. Legyen bárhogy is, amit Isten megenged az életünkben, azt jóságából teszi az ember jóllétéért, mert sohasem akarja, hogy teremtménye sérüljön bármilyen módon is.
Bizonyos, hogy ha megfosztatunk az Isteni Liturgiától hosszabb időre, el tudjuk viselni. Mit kapunk a liturgián? Részesülünk Krisztus kegyelmével teljes testében és vérében. Ez nagy tisztesség és haszon számunkra, de Isten kegyelmét sok más módon is megkapjuk. Amikor gyakoroljuk a hészukhaszta imádságot, Isten jelenlétében vagyunk, értelmünkkel a szívünkben hívva Krisztus szent nevét. Az isteni név elhozza Krisztus kegyelmét, mert ez elválaszthatatlan személyétől és elvezet minket a jelenlétébe. Krisztus jelenléte lemos, megtisztít minket bűneinktől és vétkeinktől, megújítja és megvilágosítja szívünket Így, hogy benne megjelenik Krisztus, a mi megváltó Istenünk képe.
Ha nem ülhetjük a Húsvétot a templomban, emlékezzünk arra, hogy Krisztussal minden kapcsolat Húsvét. Megkapjuk a kegyelmet az isteni liturgián, mert az Úr Jézus jelen van benne, Ő végzi a szentséget és Ő az, aki átadatik a híveknek. Ugyanakkor, ha az Ő nevét hívjuk, belépünk ugyanezen jelenlétébe és ugyanebben a kegyelemben részesülünk. Ezért, ha mégis vagyunk fosztva a liturgiától, örökké birtokunkban van a neve, nem maradunk távol az Úrtól. Mi több, az Ő igéje is birtokunkban van, főképp az evangéliuma. Ha az Ő szava folyton a szívünkben lakozik, ha tanulmányozzuk, ha imádkozzuk, ha ez válik a nyelvünkké, amivel Istenhez beszélünk, ahogy Ő beszélt hozzánk, akkor újra eljut hozzánk az Úr kegyelme. Mert igéi az örök élet igéi(Jn 6,68) és ugyanaz a titok megy végbe, megkapjuk kegyelmét és megszentelődünk.
Továbbá, mindenkor, ha kedvesek vagyunk embertársainkkal, az úr örvendezik, és úgy tekint rá, hogy az Ő nevében tettük ezt és megjutalmaz minket. Ez egy másik módja annak, hogy az Úr jelenlétében éljünk. Megkaphatjuk kegyelmét a böjtben, a hálaadásban és minden jó tettel. Ha tehát arra kényszerülünk, hogy elkerüljük a templomot, akkor is egyesülhetünk vele lélekben ezekben a szent erényekben, amelyek ismertek Krisztus testében, a szent Egyházban, és amelyek megörzik a hívek egységét Krisztussal és szent testének más tagjaival. Minden, amit csak teszünk az Úrnak, liturgia, mert ezek üdvösségünket szolgálják. A liturgia nagy esemény az egyház életében, ahol a híveknek lehetőségük van rá, hogy kicsiny életüket Isten határtalan életével cseréljék fel. Habár ennek az eseménynek az ereje függ attól is, hogyan készülünk fel rá, minden már említett dologgal, imádsággal, jótettekkel, böjtöléssel, felebarátunk szeretetével, bűnbánattal.
Ezért, szeretett testvéreim, nem szükséges heroikusan küzdenünk a kormány által hozott megelőző intézkedések ellen, amelyek minden ember javát szolgálják. És nem kell kétségbe sem esnünk, hanem bölcsen használni minden módot arra, hogy ne veszítsük el élő kapcsolatunkat Krisztussal. Semmi sem árthat nekünk, egyszerűen türelmesnek kell lennünk egy kis ideig és Isten látja majd türelmünket. Távolítsatok el minden akadályt, minden kísértést és meglátjuk újra az örömteli napok hajnalát és együtt ünnepeljük közös reményünket és szeretetünket Jézus Krisztusban.
(Ötvös Csaba-József atya fordítása)
2020.03.12.
| TemplomépítésAz Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz: „A házra nézve, amelyet építesz… Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem: Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt. |
” 14Így építette Salamon a templomot és be is fejezte. (1Kir 6,11-14)
Görögkatolikus templom épül Hajdúnánáson!
Hajdúnánás református város, de a Hajdúdorogról beköltöző görögkatolikus családok mindmáig hűségesek maradtak vallásukhoz. Templomuk nincs, de építeni szeretnének.
Azoknak a hajdúdorogi görögkatolikus családoknak a leszármazottjai élnek ott, akik annak idején földjüket, házukat, állataikat (mindenüket) eladták, hogy Magyarországon görögkatolikus egyházmegye létrejöhessen. Hatalmas áldozatuk eredményeképpen megalapították a Hajdudorogi Görögkatolikus Püspökséget, mely több, mint száz éves működése folytán százezreknek segített a görögkatolikusoknak vallásukban megmaradni, s az egész országban biztosította a hívek ellátását. Most tehát az ő leszármazottjaik kérnek segítséget. Támogassuk templomépítési szándékukat anyagi hozzájárulásunkkal, így mondva köszönetet őseiknek, a hajdúdorogi görögkatolikusoknak a szép áldozatukért, és görögkatolikus örökségünkért
Legyünk e szent hajlék boldog alapítói és jótevői! Minden felajánlás, mely a templom javára érkezik, biztosíték arra, hogy míg a templomban Szent Liturgiát végeznek, addig megemlékeznek ezekről a jótevőkről, rólunk, adományozókról.
Van már telkük, s rajta kereszt áll. Hirdeti minden jóakaratú ember számára, hogy templom készül épülni Hajdúnánáson.
Segítsük a templomépítésben adományainkkal a hajdúnánási görögkatolikusságot!
Segíteni az alábbi módon lehet:
2020. 03. 15-én mindkét vasárnapi szentliturgiát Szaplonczay Gergely hajdúnánási görögkatolikus atya tartja. Ekkor beszél a leendő templomról és a hajdúnánási egyházközségről. A vasárnapi perselybe is lehet adományozni!
Támogatást az egyházközség bankszámlaszámára is lehet utalni, „A hajdúnánási templomra” megjegyzéssel. Egyházközségünk Számlaszáma: Szegedi Görögkatolikus Parókia CIB 10700433-49252806-51100005
Görögkatolikus templom épül Hajdúnánáson!
Hajdúnánás református város, de a Hajdúdorogról beköltöző görögkatolikus családok mindmáig hűségesek maradtak vallásukhoz. Templomuk nincs, de építeni szeretnének.
Azoknak a hajdúdorogi görögkatolikus családoknak a leszármazottjai élnek ott, akik annak idején földjüket, házukat, állataikat (mindenüket) eladták, hogy Magyarországon görögkatolikus egyházmegye létrejöhessen. Hatalmas áldozatuk eredményeképpen megalapították a Hajdudorogi Görögkatolikus Püspökséget, mely több, mint száz éves működése folytán százezreknek segített a görögkatolikusoknak vallásukban megmaradni, s az egész országban biztosította a hívek ellátását. Most tehát az ő leszármazottjaik kérnek segítséget. Támogassuk templomépítési szándékukat anyagi hozzájárulásunkkal, így mondva köszönetet őseiknek, a hajdúdorogi görögkatolikusoknak a szép áldozatukért, és görögkatolikus örökségünkért
Legyünk e szent hajlék boldog alapítói és jótevői! Minden felajánlás, mely a templom javára érkezik, biztosíték arra, hogy míg a templomban Szent Liturgiát végeznek, addig megemlékeznek ezekről a jótevőkről, rólunk, adományozókról.
Van már telkük, s rajta kereszt áll. Hirdeti minden jóakaratú ember számára, hogy templom készül épülni Hajdúnánáson.
Segítsük a templomépítésben adományainkkal a hajdúnánási görögkatolikusságot!
Segíteni az alábbi módon lehet:
2020. 03. 15-én mindkét vasárnapi szentliturgiát Szaplonczay Gergely hajdúnánási görögkatolikus atya tartja. Ekkor beszél a leendő templomról és a hajdúnánási egyházközségről. A vasárnapi perselybe is lehet adományozni!
Támogatást az egyházközség bankszámlaszámára is lehet utalni, „A hajdúnánási templomra” megjegyzéssel. Egyházközségünk Számlaszáma: Szegedi Görögkatolikus Parókia CIB 10700433-49252806-51100005
2020.03.12.
Templomainkban a belépéskor használt szenteltvíz tartót ideiglenesen kivonjuk a forgalomból.
Az ikonokat, keresztet, Evangéliumos könyvet mindenki a saját meggyőződése szerint csókolja meg. Nem függesztjük föl ennek gyakorlatát, de egyelőre nem is buzdítjuk rá a híveinket, mindenki a maga felelőssége szerint járjon el.
A rendkívüli helyzetre való tekintettel idén a kereszthódoló vasárnapon és az utána következő héten nem tartunk keresztcsókolást! Természetesen ki lesz téve a kereszt, és mindenki a maga lelkiismerete szerint végezheti előtte a tiszteletadást.
Az Eucharisztia vételekor az eddigieknél sokkal nagyobb gondossággal kell arra ügyelni, hogy a szentáldozáskor ne történjék fizikai érintkezés. A papnak is fokozottan figyelnie kell arra, hogy az áldozó az ajkával ne érintse sem a kanalat, sem a kelyhet, sem a kendőt. Ha mégis szükség van a kendő használatára, azt azonnal cserélni kell. A kendőt ki kell vonni a forgalomból, és csak fertőtlenítés után szabad újra használni.
Mindenkinek a figyelmét fölhívjuk, hogy az előírt egészségügyi előírásokat minden körülmények között tartsuk be. Ugyanakkor félnünk egyáltalán nem kell. Isten kezében vagyunk. Az ehhez hasonló rendkívüli helyzetben még jobban megerősödhet Isten iránti bizalmunk. Nagyon erősen és buzgón könyörögjünk, hogy kerüljön el bennünket a betegség, és már megbetegedett embertársaink is minél hamarabb gyógyuljanak meg.
A rendkívüli helyzet hitünk próbája és megerősítője is lehet. Hiszen „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”. (Róm 8,28)
Koronavírus - metropóliai rendelkezések
Minthogy szükségessé vált, hogy követve az állami és egyházi utasításokat görögkatolikus egyházunk sajátos gyakorlata miatt mi is megtegyük a megfelelő óvintézkedéseket, a koronavírus tovább terjedésének lehetőség szerinti akadályozására a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház a következőket rendeli el:Templomainkban a belépéskor használt szenteltvíz tartót ideiglenesen kivonjuk a forgalomból.
Az ikonokat, keresztet, Evangéliumos könyvet mindenki a saját meggyőződése szerint csókolja meg. Nem függesztjük föl ennek gyakorlatát, de egyelőre nem is buzdítjuk rá a híveinket, mindenki a maga felelőssége szerint járjon el.
A rendkívüli helyzetre való tekintettel idén a kereszthódoló vasárnapon és az utána következő héten nem tartunk keresztcsókolást! Természetesen ki lesz téve a kereszt, és mindenki a maga lelkiismerete szerint végezheti előtte a tiszteletadást.
Az Eucharisztia vételekor az eddigieknél sokkal nagyobb gondossággal kell arra ügyelni, hogy a szentáldozáskor ne történjék fizikai érintkezés. A papnak is fokozottan figyelnie kell arra, hogy az áldozó az ajkával ne érintse sem a kanalat, sem a kelyhet, sem a kendőt. Ha mégis szükség van a kendő használatára, azt azonnal cserélni kell. A kendőt ki kell vonni a forgalomból, és csak fertőtlenítés után szabad újra használni.
Mindenkinek a figyelmét fölhívjuk, hogy az előírt egészségügyi előírásokat minden körülmények között tartsuk be. Ugyanakkor félnünk egyáltalán nem kell. Isten kezében vagyunk. Az ehhez hasonló rendkívüli helyzetben még jobban megerősödhet Isten iránti bizalmunk. Nagyon erősen és buzgón könyörögjünk, hogy kerüljön el bennünket a betegség, és már megbetegedett embertársaink is minél hamarabb gyógyuljanak meg.
A rendkívüli helyzet hitünk próbája és megerősítője is lehet. Hiszen „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”. (Róm 8,28)
2020.02.09.
2020. február 10-17-i hirdetés
. Szeretett elhunytunknak, Dr. Kerek Mária Magdolnának holnap, azaz hétfőn 12.00 órakor lesz a temetése a szegedi belvárosi temetőben. Koszorút készíttettünk az egyházközség nevében, amelyhez hozzá lehet járulni, aki szeretne.
Szombaton lesz a halottjainkról való megemlékezés első alkalma. Mint ismeretes nagybőjt előtt egy alkalommal, nagybőjt szombatjain 3 alkalommal, és Pünkösd előtti szombaton, azaz összesen öt alkalommal imádkozunk elhunytjainkért. A szándékokat kérem, hogy a héten mindenki jelezze, telefonon, személyesen vagy e-mailban.
A Meg Nem Született Gyermek szobra egy hétig lesz még templomunkban. A szépsége és mondanivalója sokakat elgondolkodásra indítha. A héten napközben nyitva lesz a templomunk, hogy sokaknak legyen lehetősége betérni, s megállni előtte.
Tegnap volt a Szegedi Kerület hittanosainak a versenye. Majd harminc gyermek mérte össze a tudását, s Szegedről két csapat jutott tovább. Gratulálunk nekik, s reméljük a Főegyházmegyei versenyen hasonlóan jól fognak szerepelni.
5, Deszken előadás lesz szombaton 18.00 órától. A Liturgia után indulunk a templom elől. Van még szabad hely a buszban.
Szombaton lesz a halottjainkról való megemlékezés első alkalma. Mint ismeretes nagybőjt előtt egy alkalommal, nagybőjt szombatjain 3 alkalommal, és Pünkösd előtti szombaton, azaz összesen öt alkalommal imádkozunk elhunytjainkért. A szándékokat kérem, hogy a héten mindenki jelezze, telefonon, személyesen vagy e-mailban.
A Meg Nem Született Gyermek szobra egy hétig lesz még templomunkban. A szépsége és mondanivalója sokakat elgondolkodásra indítha. A héten napközben nyitva lesz a templomunk, hogy sokaknak legyen lehetősége betérni, s megállni előtte.
Tegnap volt a Szegedi Kerület hittanosainak a versenye. Majd harminc gyermek mérte össze a tudását, s Szegedről két csapat jutott tovább. Gratulálunk nekik, s reméljük a Főegyházmegyei versenyen hasonlóan jól fognak szerepelni.
5, Deszken előadás lesz szombaton 18.00 órától. A Liturgia után indulunk a templom elől. Van még szabad hely a buszban.
2020.01.21.
.
Program:
17.00 órakor vecsernye
18.00 órakor Jelmezverseny
19.00 órakor vacsora
20.00 órakor egyházközségi családi játékos vetélkedő
Minden görögkatolikus testvérünket szeretettel várunk jelmezben vagy anélkül!
Egyházközségi farsang 2020.
Február 1-én tartjuk egyházközségünkben a farsangi mulatságot!.
Program:
17.00 órakor vecsernye
18.00 órakor Jelmezverseny
19.00 órakor vacsora
20.00 órakor egyházközségi családi játékos vetélkedő
Minden görögkatolikus testvérünket szeretettel várunk jelmezben vagy anélkül!
2020.01.01.
| A 2020-as év első vasárnapja Kocsis Fülöp érsek atyávalJanuár 5-én, vasárnap az ünnepi Szentliturgiát Kocsis Fülöpérsek fogja bemutatni. |
A Szentliturgia után a templomunktól processzió indul a Tisza partra 11.30-kor, ahol a DOKK hajó mólóján érsek atya a vízszentelési szertartást elvégzi.
Mindenkit szeretettel várunk mindkét ünnepi eseményre!
Mindenkit szeretettel várunk mindkét ünnepi eseményre!
2019.08.24.
| Debreczeni András atya a Szegedi Egyházközség káplánja 2019. július 20-tólDebreczeni Andrást Szocska Ábel nyíregyházi püspök atya szentelte diakónussá 2018. |
augusztus 26-án, vasárnap a 10:00 órától kezdődő Szent Liturgián. Az ünnepi szertartás Debrecenben, a Főszékesegyházban (4029 Debrecen, Attila tér) volt.
Debreczeni András Hajdúdorogon született és ott is nőtt fel. 2011-ben, érettségi után felvételizett a nyíregyházi szemináriumba. Szociális évei alatt Budapesten dolgozott a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolájában, majd Barcelona mellett egy kis faluban, a Bárka közösségnél volt önkéntes. 2016/2017-es tanévet Budapesten a Központi Szemináriumban kezdte, ott is szerezte meg diplomáját. Hálás mindazoknak, akik hivatásához segítették, ebben támogatták.
Ritka alkalom, hogy egy papszentelésen két püspök is jelen van: a szentelést végző Érsek atya mellett tiszteletét tenne a Központi Papnevelő Intézet rektora Marton Zsolt atya, akit Őszentsége Ferenc pápa váci megyéspüspöknek nevezett ki néhány napja. András atya az ő szárnyai alatt végezte tanulmányait Budapesten a Központi Papnevelő Intézetben, ezért egykori rektora szívügyének tekintette, hogy papszentelésén is András atya mellett legyen.
Érsek atya prédikációját azzal kezdte, hogy felmerülhet a szentelendőben a meghívás fölismerésekor, hogy „Ki vagyok én?” „Miért engem választott az Úr?” „Miért engem hívott?” Az ószövetségi meghívástörténetek olvasásakor azzal szembesülünk, hogy a meghívottak megriadnak, kényszerként élik meg küldetésüket, le akarják magukról rázni, el akarják taszítani az isteni meghívást, ezért különböző okokat találnak ki, hogy ne teljesíthessék azt. Viszont Illés próféta a pusztába elvonulva a szellőben található Istennel való beszélgetésekor azt mondja, „Emészt a buzgalom az Úrért!” (1Kir 19,14) Ezt a találkozást tűz előzi meg. Illés próféta élete küldetése összekapcsolódik a tűzzel, tűzzel válaszol a pogány papoknak, és majd a tüzes szekér viszi magával az égbe.
A papi hivatásban a legfontosabb, hogy hogyan tudja a pap teljesíteni az Istentől rá bízott feladatot. Átérzi a maga méltatlanságát, gyengeségét, megpróbálhat csendben lenni, mégsem hallgathat, nem maradhat veszteg, mert tűz gyullad a lelkében, ami végigkíséri egész életén át. Ez az emésztő tűz átalakítja, már nem ugyanaz az ember, mert ez a tűz nem éget, nem lángol, hanem belülről lobog. Ez nem a fiatal papok lelkesedése, mert ez a belső, emésztő tűz megtalálható egy idős papban is.
Ezért más a papi élet. Bármilyen feladata is van a papnak, az Úr emésztő tüze hajtja végre azt. Sok próféta kapott meghívást, hatalmas küldöttek lettek, sorolhatnánk. És mégis András testvérünk nagyobb, mint Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás, sőt, nagyobb, mint Keresztelő Szent János, mert nem csupán egy meghívásra igent mondó ember, nem csupán az Úr kiválasztottja, hanem oly módon foglalja le magának az Úr az Isten papját, hogy átadja neki Isten a hatalmát. Jézus Krisztus óta a meghívott ember, a választott ember, a fölszentelt pap Krisztus hatalmával rendelkezik, Ő fog megnyilvánulni az áldozópapságában.
Nagyon szép pillanatok vannak a papszentelésben: a kézrátétel, hogy szép papi öltözettel felruházza az egyház az áldozópapot, hogy a közösség azt mondja, hogy méltó a papságra, imádkozik érte, de a legszebb, legtitkosabb, legfontosabb pillanat az, amikor a püspök a Bárányt, Jézus testét az újszentelt áldozópap tenyerébe teszi. „Vedd ezt a zálogot, és őrizd meg azt!” A Bárány fogja megtartani az áldozópapságban. Ő fogja megtartani a tűzben. Ő fogja átadni azt az isteni hatalmat, amit senki más nem kaphat.
Imádkozzunk érte, hogy Istennek ez a kedves fia, választottja, aki megkapta a papság szentségét, őrizze Krisztust a szívében! Krisztus iránti szeretete legyen az a tűz, ami nem hagyja el sohasem! Imádkozzunk tehát érte, hogy ez a kiválasztottságából fakadó tűz lobogjon olyan erővel, hogy sokak számára vigaszt nyújtson! Az Isten iránti lángoló szeretet égjen benne! Amen - fejezte be a főpásztor.
Debreczeni András Hajdúdorogon született és ott is nőtt fel. 2011-ben, érettségi után felvételizett a nyíregyházi szemináriumba. Szociális évei alatt Budapesten dolgozott a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolájában, majd Barcelona mellett egy kis faluban, a Bárka közösségnél volt önkéntes. 2016/2017-es tanévet Budapesten a Központi Szemináriumban kezdte, ott is szerezte meg diplomáját. Hálás mindazoknak, akik hivatásához segítették, ebben támogatták.
Ritka alkalom, hogy egy papszentelésen két püspök is jelen van: a szentelést végző Érsek atya mellett tiszteletét tenne a Központi Papnevelő Intézet rektora Marton Zsolt atya, akit Őszentsége Ferenc pápa váci megyéspüspöknek nevezett ki néhány napja. András atya az ő szárnyai alatt végezte tanulmányait Budapesten a Központi Papnevelő Intézetben, ezért egykori rektora szívügyének tekintette, hogy papszentelésén is András atya mellett legyen.
Érsek atya prédikációját azzal kezdte, hogy felmerülhet a szentelendőben a meghívás fölismerésekor, hogy „Ki vagyok én?” „Miért engem választott az Úr?” „Miért engem hívott?” Az ószövetségi meghívástörténetek olvasásakor azzal szembesülünk, hogy a meghívottak megriadnak, kényszerként élik meg küldetésüket, le akarják magukról rázni, el akarják taszítani az isteni meghívást, ezért különböző okokat találnak ki, hogy ne teljesíthessék azt. Viszont Illés próféta a pusztába elvonulva a szellőben található Istennel való beszélgetésekor azt mondja, „Emészt a buzgalom az Úrért!” (1Kir 19,14) Ezt a találkozást tűz előzi meg. Illés próféta élete küldetése összekapcsolódik a tűzzel, tűzzel válaszol a pogány papoknak, és majd a tüzes szekér viszi magával az égbe.
A papi hivatásban a legfontosabb, hogy hogyan tudja a pap teljesíteni az Istentől rá bízott feladatot. Átérzi a maga méltatlanságát, gyengeségét, megpróbálhat csendben lenni, mégsem hallgathat, nem maradhat veszteg, mert tűz gyullad a lelkében, ami végigkíséri egész életén át. Ez az emésztő tűz átalakítja, már nem ugyanaz az ember, mert ez a tűz nem éget, nem lángol, hanem belülről lobog. Ez nem a fiatal papok lelkesedése, mert ez a belső, emésztő tűz megtalálható egy idős papban is.
Ezért más a papi élet. Bármilyen feladata is van a papnak, az Úr emésztő tüze hajtja végre azt. Sok próféta kapott meghívást, hatalmas küldöttek lettek, sorolhatnánk. És mégis András testvérünk nagyobb, mint Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás, sőt, nagyobb, mint Keresztelő Szent János, mert nem csupán egy meghívásra igent mondó ember, nem csupán az Úr kiválasztottja, hanem oly módon foglalja le magának az Úr az Isten papját, hogy átadja neki Isten a hatalmát. Jézus Krisztus óta a meghívott ember, a választott ember, a fölszentelt pap Krisztus hatalmával rendelkezik, Ő fog megnyilvánulni az áldozópapságában.
Nagyon szép pillanatok vannak a papszentelésben: a kézrátétel, hogy szép papi öltözettel felruházza az egyház az áldozópapot, hogy a közösség azt mondja, hogy méltó a papságra, imádkozik érte, de a legszebb, legtitkosabb, legfontosabb pillanat az, amikor a püspök a Bárányt, Jézus testét az újszentelt áldozópap tenyerébe teszi. „Vedd ezt a zálogot, és őrizd meg azt!” A Bárány fogja megtartani az áldozópapságban. Ő fogja megtartani a tűzben. Ő fogja átadni azt az isteni hatalmat, amit senki más nem kaphat.
Imádkozzunk érte, hogy Istennek ez a kedves fia, választottja, aki megkapta a papság szentségét, őrizze Krisztust a szívében! Krisztus iránti szeretete legyen az a tűz, ami nem hagyja el sohasem! Imádkozzunk tehát érte, hogy ez a kiválasztottságából fakadó tűz lobogjon olyan erővel, hogy sokak számára vigaszt nyújtson! Az Isten iránti lángoló szeretet égjen benne! Amen - fejezte be a főpásztor.