Az ünnepi liturgikus rend:

23-án szerdán
18.00 Előünnepi vecsernye

24-én csütörtökön
9.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
18.00 vecsernye

A hét többi napján a szokásos liturgikus rend lesz.

18.00 órakor vecsernyével kezdünk kápolnában. Ezalatt már készülnek az ízletes hamburgerek. A vecsernye után vacsora, játékok, és a nyári programok megbeszélése a parókia udvarában. Minden illetékest - görögkatolikus óvodást, általános és középiskolást ... és egyetemistát várunk a szüleivel együtt!

Ezen a szép ünnepségen imádkozunk még a tanév befejeztével minden iskolás gyermekünkért. Az elsőáldozás fő celebránsa Szaplonczay Márk lesz, aki első szentliturgiáját mutatja be Szegeden. E hármas ünnepségre szeretettel hívunk minden szegedi görögkatolikus családjával, barátaival együtt.
A Szentliturgia után az ünneplésünket szerény vendéglátással a parókia udvarán folytatjuk.

Június 6-án, 10.00 órakor Kocsis Fülöp érsek metropolita atya pappá szenteli Szaplonczay Márk diakónust a debreceni görögkatolikus templomban.
Mindenkit szeretettel vár a szentelési Szentliturgiára és az azt követő fogadásra.
Van még szabad hely az utazásra.
Reggel 05.00-kor indulunk autóbusszal a Lechner térről.

Mindenkit, beleérve a szegedi híveket, barátaikat, ismerőseiket, a Szent Rozália Szolgálat dolgozóit, Máté osztálytársait, barátait, az érdeklődőket szeretettel vár a misére, és az azt követő vacsorára.

Ünnepi szertartások pünkösd 1. és 2. napján

1. napján
Utrenye 09.00. órakor
Szentliturgia körmenettel: 10.00 órakor
Szentliturgia: 11.30 órakor
Vecsernye: 18.00 órakor

2. napján
06.30 órakor autóbusszal indulunk Dunaújvárosba, ahol Kocsis Fülöp érsek atya Szaplonczay Mátét pappá szenteli.
Az autóbuszon van szabad még hely!

2021.05.13.

Pünkösd előtti vasárnap, 2021. május 16.

Szertartás változás!!!
.

Tovább

Kocsis Fülöp metropolita atya Szaplonczay Mátét Dunaújvárosban, pünkösd 2. napján, május 24-én, Szaplonczay Márkot Nyíradonyban június 6-án pappá szenteli. Mindkét papszentelésre jelentkezéstől függően autóbuszt indítunk. Kérem, akik szeretnének eljönni a papszentelésekre, jövő vasárnapig feltétlenül jelezzék.

Mindketten az egész egyházközséget szeretettel várják nem csak a szentelésre, hanem az azt követő agapéra is.

Vasárnap az édesanyákért imádkozunk templomunkban. A liturgia után a gyerekek versekkel köszöntik őket, majd a parókia udvarán meg is éljenezzük az édesanyákat és a nagymamákat.


Anyák napja szerte a világban

Az anyák napját világszerte ünneplik, a különböző országokban mégis nagyon eltérő időpontra esik. Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. Az édesanyákat és a nagymamákat Magyarországon minden évben május első vasárnapján köszöntjük fel. Idén az ünnep május 3-ára esik.



Mikor van anyák napja Európa más országaiban?
Norvégiában február második vasárnapján,
Grúziában március 3-án,
Bulgáriában március 8-án, a nemzetközi nőnapon,
Szlovéniában március 25-én,
az Egyesült Királyságban és Írországban a nagyböjt negyedik vasárnapján,
Litvániában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Szerbiában és Magyarországon május első vasárnapján,
Ausztriában, Belgiumban, Cipruson, Csehországban, Dániában, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Szlovákiában, Svájcban, Ukrajnában, Törökországban és Lettországban május második vasárnapján,
Lengyelországban május 26-án,
Franciaországban és Svédországban május utolsó vasárnapján,
Luxemburgban június második vasárnapján, míg
Oroszországban november utolsó vasárnapján tartják az anyák napját.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Any%C3%A1k_napja


Hogyan köszöntsük fel az édesanyákat?
Az ünnepi szokások alapvetően minden országban hasonlóak, az édesanyák és a nagymamák legtöbbször virágcsokrot vagy saját, kézzel készített ajándékot kapnak, vannak azonban érdekes egyedi szokások is.

Az Egyesült Királyságban a gyerekek nem virággal, hanem az előző napon elkészített „anyák süteményével”, azaz a Simnel tortával köszöntik az anyukákat. A Simnel torta egy könnyű gyümölcsös sütemény, amit marcipánnal vonnak be és a közepét is marcipánnal töltik, a tetejét pedig 11 vagy 12 marcipángolyóval díszítik.

Svédországban egyben jótékonysági alkalom is az anyák napja. Ezen a napon a Nemzetközi Vöröskereszt kicsi műanyag virágait vásárolják az emberek és tűzik ki a ruhájukra, a bevételből származó összeget pedig a rászoruló gyermekek és anyák kapják.

Ausztráliában mindenki különféle színű szegfűt visel a ruháján, kifejezve az édesanyák iránti szeretetet és megbecsülést. Ha a feltűzött szegfű fehér, az azt jelenti, hogy anya már nem él.

Ezen a napon Ausztráliában a gyerekek kényeztetik az édesanyjukat, ágyba viszik neki a reggelit, apró ajándékokkal és süteményekkel halmozzák el őt.

Hazánkban 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta az anyák napját, ezért a magyar gyerekek versekkel és virággal köszöntik édesanyjukat és nagymamájukat.

Tudtad?
A Nevelőotthonok Magyarországi Egyesületének kezdeményezésére Magyarországon 1990 óta az anyák napját követő hétfőn az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját rendezik meg.
forrás: Internet

2021.04.24.

Szertartásaink szabadon látogathatók

Április 24-től kinyithattak a teraszok.

Tovább

A szeretet, egymás elfogadása, a tolerancia, a játékok sokszor csak elmondásra kerülnek, begyakorlásra kevés lehetőség van. Erről szólnak a vasárnapi összejöveteleink, a nyári napközis és ott alvós táboraink. Kérjük támogassa ezeket az adója 1% felajánlásával A SZEGEDI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGÉRT ALAPÍTVÁNY részére. ADÓSZÁM:
18451906-1-06

Húsvét vasárnap a 10.00 és a 11.30-kor kezdődő Szentliturgia után a templom előtt, illetve a Lechner téren lesz a pászkaszentelés.
Azok, akik a Szentliturgián online vesznek részt, de a pászkáskosarukat szeretnék megszenteltetni, akár a tér körül megállva, az autójukból nem is kell kiszállni, mert a szentelő pap odamegy megszentelni. Akik személyesen vesznek részt a Szentliturgián mindenképpen tartsák be a 1.5-2m távolságot a szertartás alatt. A tér ki lesz hangosítva. A pászkás kosarakat a templom előtti sátor alá lehet betenni, s majd a megszentelés után lehet elvinni. Szeretettel várunk mindenkit!

A nagyhéten minden esti szertartás 17.00 órakor fog kezdődni a kijárási tilalom miatt. Így mindenkinek lesz lehetősége a szertartások után hazaérni. A templomba belépve használjuk a kézfertőtlenítőt, és az előírt távolságot betartva vegyünk részt a szertartásokon.

Nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda:
17.00 óra: Előre megszentelt áldozatok liturgiája lelkigyakorlatos beszéddel

Nagycsütörtök:
12.00 Nagy Szent Bazil liturgiája alkonyati zsolozsmával
17.00 A 12 kínszenvedési evangélium szakasz szertartása

Nagypéntek:
09.00 Királyi Imaórák
17.00 Sírbatételi vecsernye

Nagyszombat:
09.00 Jeruzsálemi utrenye
12.00 Nagyszombati liturgia
17.00 Feltámadási szertartás

Húsvét vasárnap:
10.00 Szentliturgia pászkaszenteléssel
11.30 Szentliturgia pászkaszenteléssel
18.00 Vecsernye

Húsvét hétfő és kedd:
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
11.30 Szentliturgia
18.00 Vecsernye

Lázárszombaton, a 17.00 órai vecsérnyével kezdjük Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának ünneplését.
(A Covid-19 járványhelyzet miatt az előírt távolságot és létszámot be kell tartani templomunkban. Így ajánlom ezt az ünnepi szertartást mindazoknak, akik a templomban kis létszámú, biztonságos távolságtartású ünneplésen szeretnének részt venni.)
Virágvasárnap is több szertartás lesz templomunkban, amelyek mindegyikével meg lehet tartani az ünnepet.
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
11.30 Szentliturgia
18.00 Vecsernye

FONTOS! Óraátállítás lesz szombat éjszaka, így az előző naphoz képest egy órával korábban lesz minden.

2021.03.20.

1, Köszönjük az élelmiszer adományokat! A Szent Rozália Szolgálat dolgozói a legszegényebbek között fogják szétosztani ezeket.

Tovább

Az idő javulásával egyre többen tudunk részt venni a Szentliturgiákon a templom előtti területen. A sátrak és a székek kitevésében kérjük mindenkinek majd a segítségét. A templomban levők létszámát kénytelenek vagyunk korlátozni. Csak minden második padba lehet ülni - ezt szalagokkal jelezzük is, - és egy-egy padba csak olyanok ülhetnek egymás mellett, akik egy háztartásban laknak. Mindenki figyeljen erre.
Az áldoztatási rendünk nagyon megbízható, így ezen nem kell változtatnunk. Ellenben itt is figyelnünk kell a távolságtartásra. A 1.5 m távolságot a sorban állás közben mindenki tartsa be! A Szentliturgia utáni beszélgetések nagyon fontosak, de ezeket a templom előtt, s a megfelelő távolságtartással tegyük.
Gyóntatás csak a templom előtt vagy körülötte sétálva lehetséges. Mindenkinek kitartást, a böjti időszak lévén sok-sok kegyelmet, s egymásra figyelést kívánunk!

Az idei évben szintén van lehetőség adományainkkal segíteni a rászorulókon. Templomunkban, az ikonosztázion előtti terítőn helyezhetjük el az erre a célra szánt száraz és tartós élelmiszer adományainkat vasárnaptól.

A Szentliturgiát reggel 8.00 órakor végezzük!

Délután 17.00 órakor vecsernyét végzünk.

Az ikonok tisztelete tehát nem a képre és a fára, hanem az ábrázolt személyre vonatkozik.
Mi görögkatolikusok szeretjük az ikonokat! Helyes a használatuk és sokat segítenek az Istenhez való közeledésben.

Mindenkit szeretettel várunk!

Pénteken koliba áldás lesz!!!

Kiengesztelődni Istennel, a világgal és önmagunkkal.
Istennel: elhagyni a rossz szokásokat, értéktelen cselekedeteket, gondolatokat. Az érzelmeket uralni, és megbánni a rossz döntéseket.
A világgal: Jót és csak jót tenni mindenkivel.
Önmagammal: Imádkozni, olvasni, adni.
Sokkal jobbak leszünk a végére!!!

Szeretettel várunk mindenkit!

” (2Mak 12, 46)

A halottak szombatjai olyan napok, amelyeken a „világ kezdetétől fogva” vallásosan élt, és a feltámadás reményében elhunyt valamennyi testvérünkről, atyáinkról és közvetlen hozzátartozóinkról megemlékezünk. Öt ilyen szombat van az egyházi év folyamán. A húshagyó vasárnap előtti szombat, nagyböjt 2., 3., 4. szombatja és a pünkösd előtti nap. A halotti liturgia után parasztászt vagy panachidát végeznek, és a könyörgésekben felolvassák az elhunytak neveit.

A ma élő ember számára fontos üzenet, hogy élők és holtak, közösen alkotunk Krisztusban közösséget, az Egyházat. Jó, hogy az Egyház - ahogyan a Tesszaloniki levélben olvassuk - "nem akar tudatlanságban hagyni az elhunytak felől". Tudjuk, hogy van értelme a halottainkért elmondott imádságainknak.
(forrás: https://www.nyirgorkat.hu/)

Szombaton reggel 8. órakor végezzük a Szentliturgiát az elhunytjainkért.

Akik szeretnék elhunytjaik említését, Emailban, telefonban és személyesen is kérhetik szombat reggelig.

2021.01.17.

Ökumenikus Imahét

Idén az „EGYETEMES IMAHÉT a Krisztushívők egységéért” programsorozat 2021.

Tovább

De mindegyik annyira háttérbe szorul, hogy a főalak, Jézus személyét kidomborítsa.
Az ikon központi alakja a ruhátlanul vízben álló Jézus. A test egyes részeit nem az anatómia törvényeinek megfelelően festették meg. Az istenséggel átitatott emberség nem ábrázolható emberi mértékkel és arányokkal. Jézus a folyóban áll, bemerül a vízbe, hogy átjárja az egész mindenséget, hogy jelenlétével megváltoztassa, világosságával megvilágosítsa, fényárba borítsa, megszentelje.
A parton az Előhírnök, Szent János tartja a fejét. Alakja alatt egy fa, a gyökerére tett fejszével: ez volt igehirdetésének egyik témája.
A másik parton az angyali seregek állnak nagy figyelemmel, alázattal meghajolva a keresztelkedő Krisztus előtt. Kezükben törlőkendőt tartanak a vízből kilépő Jézus számára.
Jézus felett a megnyílt eget láthatjuk. Az égből kinyúló Kéz szimbolizálja az Atya jelenlétét, Aki a „felkenést” adja, Aki láthatatlan, de hangja tanúskodik Jézusról, szeretett Fiának nevezve Őt.
Egy fénysugárban a galamb képében lejövő Szentlélek látható, Aki megerősíti a tanúság igaz voltát azzal, hogy Jézus fejére helyezkedik és rajta marad: ez a „kenet”.
Az ikont szemlélve a Szentháromság első megnyilatkozásának lehetünk tanúi. Ez a mai ünnep fő tartalma is.

„A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk,
kijelentetett nekünk a Szentháromság imádtatása:
mert az Atyának szózata bizonyságot tőn rólad,
kedves Fiának nevezvén Téged,
a Szentlélek pedig galamb képében
megerősíté a szózat csalhatatlanságát…”
(Ünnepi tropár)
Az ünnepről
„Ma örvendezve vigad az igazhívők szent és zengedező kara. Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. Ma a »hajlíthatatlan Uralkodó« saját szolgája előtt hajtja meg fejét, hogy a szolgaságból kiragadjon minket. Ma a Teremtő fölött saját teremtménye terjeszti ki kezeit. Ma a vizek állománya vállaira fogadja Alkotójának lépteit. Ma a próféta és előhírnök szeretettel járul az Úrhoz, de remegve áll Előtte, látván a mindenség Királyát szolgai alázatban. Ma a lelki ünnepet ünneplőknek az Anyaszentegyház szent és igaz hite nyilvánul ki. Ma a Jordánban az Úr ünnepét üljük, ki az engedetlenségből származó halált, a csalárdság fullánkját és a pokol bilincseit e folyó habjaiban süllyesztette el, és a világnak az üdvözülés keresztségét ajándékozta…” Ezekkel a fennkölt szavakkal mondja el Szent Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka a mai ünnep nagyságát és jelentőségét.
Az ünnep időpontjáról és jelentőségéről
Két hét sem telik el még Krisztus születése után, és az Egyház, időben harminc évet átlépve, elénk állítja a felnőtt Krisztus alakját, megünnepeltetve velünk „A mi Urunk Jézus Krisztus szent Istenjelenése” ünnepét. Az ünnep Keleten ősrégi. Ez az ünnep eleinte nem történeti esemény emléke volt, hanem egy eszményi ünnep, amelyen Jézus megjelenését ünnepelték általában. Eleinte a mai napon ünnepelték tehát Isten Fiának testben való megjelenését, azt, ami később Krisztus test szerinti születése néven december 25-re került. Ezen a napon ünnepelték Jézusnak a Jordánban való megkeresztelkedését, ami Jézus nyilvános küldetésének megkezdését jelentette. Az ünnep másik nagy jelentősége az volt, hogy Jézus megkeresztelkedése emlékére a hitjelölteknek éppen olyan ünnepélyességgel szolgáltatták ki a keresztséget, mint Húsvét éjszakáján.
Az ünnepi istenszolgálatok imádságaiból
Karácsony és Vízkereszt kapcsolatáról

Amikor a IV. sz. közepétől Krisztus születésének ünnepe decemberre került, január 6. megmaradt Jézus keresztelése ünnepének. Azonban a mai ünnep énekei között továbbra is sok olyan utalást találunk, amely a nemrég ünnepelt Karácsonyt idézi fel és említi meg. Mintha ezzel akarná kifejezni azt a nagy teológiai igazságot, hogy Krisztusban az isteni és emberi természet egy egységet alkot:
„Fogadj el minket, Üdvözítőnk, kik születésedkor ünnepeltünk Téged a bölcsekkel és pásztorokkal, most pedig tisztelünk mikor a keresztségre sietsz.” (Jan. 2. Kánon, IX. óda)
„Láthatatlan Isten, felfoghatatlan Ige! Megszülettél az Atyától természetfölötti és felfoghatatlan módon, majd az utóbbi időben meg a Szűztől születtél, most meg eljöttél, hogy testben megkeresztelkedjél a Jordán habjaiban, mert üdvözíteni akarod mint Isten az emberi nemzedéket.” (Jan. 2. Kánon, III. óda utáni leülő ének)
„A Fiú, Aki az Atyától öröktől fogva, időtlenül született, s a természet rendjét meghaladó módon az asszonytól testet öltött, keresztelkedni megy a világ újjászületésére.” (Jan. 4. Fényének)
„Az Atyával és a Szentlélekkel egy királyi székben ülök, az angyali seregek lándzsájukon hordoznak, mégis csodálatosan parányi barlangban születtem meg könyörületességgel Betlehemben. Tedd azért rám most a te jobbodat, hogy lemossam magamban a világ bűneit.” (Dicséreti sztihira)
„A te szent születésedkor megszentelődött a föld, és az egek csillaggal hirdették dicsőségedet, Istenige! Most pedig, mikor testben megkeresztelkedtél, a vizek természetét szentelted meg, és az emberi nem visszajutott ősi nemességére.” (Jan. 5. Kánon, IX. óda)
„Ki a Szűztől Betlehemben testben felragyogtál, most a Jordánra sietsz, hogy lemosd az emberek szennyét, és isteni keresztséggel megvilágosítsd a sötétségben levőket.” (Fényének)

Ami ezekben az énekekben közös, az nemcsak az, hogy Úrjelenés ünnepén utalást tesznek a nem régen ünnepelt Karácsonyra, hanem az is, hogy Krisztus Istenről a Gyermekről bőséges teológiai igazságokat közölnek, és a Jordánhoz keresztelkedni érkező felnőtt Jézust úgy állítják elénk, mint Aki ezzel a tettével megújítja, üdvözíti, vagy már meg is újította az embert.

Úrjelenés és Karácsony ünnepének teljesen egyforma a liturgikus ünneplési rendje. Bár hiányzik előle az adventi böjti időszak, de éppen úgy előünnepe, előestje van mindkét ünnepnek. Az előestén a Nagy vagy Királyi imaórákat imádkozzuk, Nagy Szent Bazil Liturgiáját végezzük vecsernyével összekapcsolva. Az éjszaka folyamán a Nagy esti zsolozsmát végezzük lítiával és utrenyével, mint Karácsonykor. A többletet az előestén és az ünnepen végzett nagy vízszentelés jelenti, Jézusnak a Jordánban való megkeresztelkedése emlékére.
Az előünnepi istenszolgálatok alapgondolatai
Úrjelenés előünnepe január 2-val kezdődik meg: egy nappal rövidebb tehát, mint a Karácsonyé. Az előünnep énekei a Jordánhoz készülő, odaérkező, Keresztelő Szent Jánossal beszélgető, aztán megkeresztelkedő Jézusról beszélnek. Van azonban bennük három gondolat, amire érdemes felfigyelni.

• Az első gondolat néhány énekben meghirdeti az Úrjelenés ünnepének nagyságát, összehasonlítva azt a Karácsonnyal:
„Fényes volt az előbbi ünnep, de fényesebb, Üdvözítőnk, a közeledő: annak angyal volt az előre hirdetője, s ezt Keresztelő János készíti elő; azt a bekövetkezett vérontás miatt megsiratta a gyermektelen Betlehem, ezt a vizek megszentelése folytán áldást hozó fürdőnek ismerik el; akkor csillag értesíté a bölcseket, most a mennyei Atya mutatott be téged a világnak…” (Jan. 2. Előverses sztihira)
„Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, de dicsőségesebb a mai nap; amott az Üdvözítőt a napkeleti bölcsek imádták, itten pedig az Uralkodót az Ő jeles szolgája kereszteli; amott a mezei pásztorok szemlélték a Kisdedet és csodálkozának, itten pedig az Atya szózata az Ő egyszülött Fiának hirdeti Őt.” (Jan. 2. Előverses sztihira)
„Napnál fényesebb volt Krisztus születésének az elmúlt ünnepe, de ragyogónak és fénytárasztónak ígérkezik az Ő isteni úrjelenésének eljövetele. Az előbbin a pásztorok az angyalokkal dicsőítették, imádták az emberré lett Istent, ez utóbbin pedig János érintette jobbjával az Uralkodót és remegve mondta: Szentelj meg engem és a vizeket, mert egyedül csak Tenálad van a nagy irgalom!” (Jan. 2. Utrenyei előverses sztihira)

Ami a mai ember számára szokatlan, az az Úrjelenés ünnepének ilyen felmagasztalása. Hogy lehet a családi öröm, ajándékozás, érzelmi ellágyulás ünnepénél nagyobb az Úrjelenés ünnepe? Ezen a napon semmi olyan nem történik ami Karácsonykor szokás az embereknél, sőt sok államban a mai nap nem is ünnepnap, hanem hétköznap!
Ha Úrjelenés ünnepét csak ebből az emberi, érzelmi szempontból közelítjük meg, nem találunk benne semmi rendkívülit. Ha a fenti énekek elolvasása után Egyházunk szemével próbáljuk nézni az ünnepet, akkor feltétlenül igazat kell adni mindhárom sztihirának.
A Karácsonyt angyal hirdeti meg egy kis körnek; Krisztus eljövetelét és megkeresztelkedését egy ember, a születése előtt az anyai méhben megtisztult, szinte „előre megváltott ember” készíti elő – János –, már egy nagy sokaság előtt. Isten felmagasztalja az embert – Jánost –, meghirdeti az üdvösséget az egész ország előtt.
Krisztus születését csillag, tehát „néma”, élettelen égitest hirdeti a kiválasztott bölcseknek; Úrjelenés ünnepén maga az Atyaisten hangja beszél a felhőből. Ő mutatja be felnőtt Fiát nemcsak a kiválasztott keveseknek, hanem az egész világnak. A Megváltó és a megváltás megismerése tehát szélesebb körben terjedt el.
Krisztus születése után az angyalok, a pásztorok, a bölcsek felkereshették, csodálhatták, imádhatták a született Gyermeket; Úrjelenés ünnepén Keresztelő Szent János, az ember beszélhet azzal az Üdvözítővel, Akit nem kell keresni, mert Maga jön az emberekhez. Szent János Őt nemcsak nézi, hanem jobbjával érinti is, bemeríti a vízbe, azaz a legközelebb kerülhet Hozzá.
Krisztus születése és a bölcsek látogatása után Betlehemben vérfürdő következett, és utána a szülők sírtak gyermekük elvesztése miatt; a mai ünnepen is fürdőről van szó: Isten megszenteli a világmindenségben levő vizek természetét isteni beleszállása által. Ugyanakkor előre jelezve a keresztség szentségének bűnöket eltörlő fürdőjét: áldást hozó fürdőt ígér előre a világnak.
Összefoglalva: Úrjelenés ünnepén megjelenik a felnőtt Jézus teljes emberi szépségében. Ő jön az emberekhez, megjelenéséről mindenki tudomást szerezhet, aki hónapok óta hallgatja Szent Jánost, az Előhírnököt. János személyében az ember is bátran közeledhet Üdvözítőjéhez, beszélhet Vele, sőt érintheti. Előképben tanítást, ígéretet kaphat a bűnöket eltörlő keresztségről, és mindezek koronájaként hallhatja az Atyának tanúságot tevő hangját a Jordánban keresztelkedő Fiával kapcsolatban.
Ez az Úrjelenés ünnepének tartalma és hangulata. Nem ellágyulás, érzelem, hanem fogadása és meglátása annak a mennyei Ajándéknak, Akit az Atya küldött mindenkinek. Ő ezentúl annyira mindenkié lesz, hogy jó három éven keresztül mindenki megláthatja, hallhatja Őt, aki csak akarja. Ezek adnak nagyobb fényességet a mai ünnepnek.

• Az előünnepi énekek második gondolata is valamennyire ezt érzékelteti. Több alkalommal is arra hívja fel a híveket, hogy most már inkább a Jordán-folyó felé fordítsuk figyelmünket:
„Jertek mindnyájan, hívek, hagyjuk el Júdea (azaz Betlehem) vidékét, haladjunk át a Jordán pusztáján, és szemléljük az ottan testileg megjelenő és a Jordán habjaiban keresztséget kérő Megváltót.” (Jan. 2. Előverses sztihira)
„Jertek szeplőtelen ajakkal és megtisztított lélekkel, hagyjuk el titokzatosan Betlehem vidékét, siessünk titokzatosan Krisztussal a Jordánhoz!”
„Elhagyva Betlehemet, a legújabb csodát, menjünk buzgó lélekkel a Jordánra, és szemléljük ott a fenséges titkot. Isten kívánsága szerint ott van az én Krisztusom ruhátlanul, hogy felöltöztessen engem a mennyország öltözetébe.” (Jan. 3. Fényének)
„Betlehem isteni lakomájának vendégei, kik az Igét élveztük, s az angyalokkal, a pásztorokkal és a bölcsekkel a Megtestesültet dicsőítettük, menjünk most titokzatosan a Jordánra, hogy meglássuk a nagy titkot, melynek elvégzésére odaérkezett a Krisztus…” (Jan. 4. VIII. óda)
„Előbb élveztük az Úr szent vendégségét és a halhatatlanság asztalát a szegényes barlangban, most siessünk a Jordánra, hogy lássuk a csodálatos titkot, a magasságbeli fényesség valóságos közvetítőjét.” (Jan. 4. IX. óda)
Szent énekeink nemcsak az embert, hanem mindenkit a Jordán felé irányítanak, hogy készüljenek:
„Menjetek, angyali erők, Betlehemből a Jordán vizére! Jöjj elő, János, és hagyd ott a pusztát! Örvendj és készülj fel, te folyó! Vigadjon az egész föld! Jön Krisztus, hogy letisztítsa Ádám bűnét, mint könyörületes.” (Jan. 2. Dicséreti sztihira)

• A harmadik gondolat feladatot rendel számunkra: azt, hogy erre a fényes ünnepre készüljünk fel lelkileg. Január 1-jén a kis esti zsolozsma kánonjában a két-ódás kánon szinte teljesen ezzel a gondolattal foglalkozik:
„Vettessük el lelkünk éberségével a megátalkodottság szellemi álmosságát, s hangoztassuk Annak, Aki eljön, hogy a hullámokban megtisztítsa a lelkeket: Áldjátok az Urat, az Úr összes művei!
Legyen meg bennünk a Lélek tevékenykedése és a magasabb szemlélődés, hogy mindkettővel fényesen kitűnjünk, és hangoztassuk Annak, Aki mindenkit megtisztít: Áldjátok az Urat, az Úr összes művei!
Mint hűséges szolgák, kettős szorgalommal, ügyes szóval kamatoztassuk a talentumot, s így adjuk vissza a bizalommal adományozó Uralkodónak, Aki keresztelkedni megy, hogy újjáteremtse a lelkeket.” (VIII. óda)
Jertek, siessünk a Krisztushoz, Aki a Jordán-folyóban önként megkeresztelkedik, tisztuljunk meg könnyeink áradatában!” (I. óda)
„Megtisztult szívvel, s a fenséges üdvgondozás titkából való részesedés nyomán megtisztult lélekkel menjünk elébe mindnyájan, hívek, a Krisztusnak, Aki eljön, hogy a Jordán vizében megtisztítson minket.” (Jan. 3. Kánon, VIII. óda)
„Űzzük ki lelkünk szeméből a gonosz álmot, hívek, szüntessük meg szívünk romlottságát, mossuk meg lelkünket forró könnyekkel mi, a Megjelent szemlélői, hogy észrevegyen minket a Krisztus…” (Jan. 3. Kánon, VIII. óda)
„Árasszuk ki szemünkből a könnyforrást, hívek, tisztítsuk le lelkünk minden szennyét, és lássuk meg a világosságban a hármas Világosságot, amikor Krisztus a keresztségre érkezik…” (Jan. 3. Kánon, VIII. óda)
„Gonosz gondolatok haszontalan beszédét ne mondjuk, Isten igéjét hirdessük, szent dalokat zengjünk az érettünk testben megjelent Igének, Ki megvilágosítja a sötétségben levőket, Az, Akit az egész teremtés áldva dicsőít mindörökre.” (Jan. 3. Kánon)
„Senki ne legyen esztelen és hálátlan a Krisztussal szemben, ne vesse meg balgán türelmének és jóságának nagylelkűségét, hanem félelemmel és szeretettel szolgáljunk Neki: Kegyelmezz lelkünknek, Krisztus Isten, és üdvözíts minket!” (Jan. 3. Kánon)
„Szívleljük meg most a Szentlélek-sugallta és most teljesülő prófétai szózatokat: Krisztus, Aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel, a Jordánra siet. Járuljatok Hozzá és megvilágosultok, és nem szégyenül meg arcotok.” (Jan. 4. Kis esti zsolozsma, kánon I. óda)
Amint látjuk, ezek az énekszövegek leginkább arra a bűnbánatra és megváltozásra hívják fel figyelmünket, amelyet Keresztelő Szent János hirdetett. (Ezek a gondolatok a polgári év elején is időszerű gondolatok!)
Egyházunk, szokásához híven, nemcsak a híveket hívja fel arra, hogy tekintetükkel a Jordán felé forduljanak, hanem felhív minden teremtményt is, akinek vagy aminek része volt Krisztus keresztelkedésében, hogy készüljenek mindnyájan:
„Készülj elő, Jordán-folyó, itt van már a Krisztus Isten, hogy megkeresztelje János és hogy istenségével a te habjaidban összezúzza a kígyók láthatatlan fejét. Vigadj, Jordán pusztája, szökelljenek örvendezéssel a hegyek, megérkezett már az örök élet, hogy visszahívja Ádámot. Kiáltsd, kiáltó szava, János Előhírnök: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit!” (Jan. 3. Kánon, VIII. óda)
„Örvendj, Jordán pusztája, és virulj mint a liliom, mert elhangzott benned a kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!” (Jan. 2. Utrenye előverses sztihira)
„Vigadj, te teremtés, látva az Isten szent megjelenését: Énekeljetek, ti angyalok, Örvendj, te tenger! Ujjongjatok ti tavak és források! Zengjétek titokzatosan, ti folyóvizek, szent dalokban: Itt a Krisztus, Aki áldásával tündöklővé tesz minket.” (Jan. 3. Kánon, VIII. óda)
„Ujjongj örömmel, Jordán, és készülj arra, hogy magadba fogadd az örök életre szökellő vizet: örvendjetek, ti folyóvizek, látva, hogy habotokba megy a boldogság folyóvize és elapasztja a gonoszság-áradatot.” (Jan. 3. Kánon, IX. óda)
„Csepegtessétek a boldogság édességét, hegyek! Tapsoljatok titokzatosan, nemzetek! Virágozzon a pusztaság! Fogadja be Őt a Jordán: Rajta, Keresztelő, segédkezzél örvendezve a Megváltó titkánál!” (Jan. 3. Dicséreti sztihira)
A Királyi imaórákon
Miután Egyházunk megmagyarázta, hogy milyen nagy ünnepre készülünk, és elvezet bennünket Betlehemből a Jordán-folyó mellé, de azt is kérte, hogy lelkileg készüljünk az ünnepre, az imaórákon keresztül beleállít mindnyájunkat egy nagy gondolatkörbe. Úrjelenés előestéjén, amint Karácsony előestéjén is, a Nagy vagy Királyi imaórákat imádkozzuk. Menetük teljesen megegyezik a Karácsony előttivel. A szokásos három zsoltár közül csak az egyik marad meg, a másik kettő helyébe az ünnephez jobban alkalmazható két új zsoltár kerül. Az imaórákban két fontos gondolat váltakozik: Krisztus megkeresztelkedése a Jordánban és a mi keresztségünk. Krisztus keresztelkedéséről beszélnek az egyházi énekek: sztihirák, tropár, konták, és az Evangélium. A mi keresztségünkről jövendölnek a zsoltárok, az ószövetségi olvasmányok, a keresztség hatásáról pedig az Apostol tanít. Az alkalmi zsoltárokat úgy válogatták össze, hogy szerepel bennük a víz, és az Úr valamelyik nagy tette a vízzel kapcsolatban, hacsak egy-két mondatban is. Hogy az imaórában bemutatott gondolat jobban kifejezésre jusson, gondolatban célszerű megfordítani az újszövetségi olvasmányok rendjét: vagyis elsőnek az Evangéliumot és utána az Apostolt olvasni.
I. Imaóra
Alapgondolata: az ígéret.

A szokásos első zsoltára, az 5. zsoltár úgy tekinthető, mint a keresztelkedni akaró ember vágya, fohászkodása Isten után.
A 22. zsoltárban a keresztelésre siető ember megszemléli mindazt, ami vár rá. Mi lesz vele, ha a megújulás vizébe bejut és azon átmegy? Helyes ösvény, nyugalom, mert vele lesz az Úr. Isten asztalt terít számára és olajjal keni meg fejét. E két utóbbiban utalást láthatunk a keresztelkedéskor szokásos három szentségben – a keresztségben, a bérmálás szentségében és Eukharisztiában – való részesedésre.
A 26. zsoltár szavai a jövőt mutatják be. Mivel Isten a megvilágosító, Akiben megkeresztelkedett, Ő az Üdvözítő is, nincs kitől vagy mitől félni. Minden viszontagság ellenére is remény tölti el és bátran imádkozik Istenhez. Megnyugtató feleletként hallja a zsoltár végén a hangot: „Várjad a Urat, cselekedjél férfiasan, szíved legyen erős és remélj az Úrban!”

Az imaóra parímiáját Izajás jövendöléséből olvassuk: 35,1-10. Elsődleges értelme szerint arról szól, hogy Izrael ellenségeinek bukása után Isten népe feléled és sok boldogság között él. Mint jövendölés, nagyon fontos benne az a kijelentés, hogy látni lehet majd az Úr dicsőségét és az Isten ékességét, sőt az Isten Maga jön el és megszabadítja népét. Ez beteljesedett Krisztus első eljövetelekor, a keresztelkedőknek pedig az ő szent napjukon amikor Krisztusban megkeresztelkedtek. Isten eljövetele után nagy csodajelek lesznek láthatók, főleg gyógyulások következtében.
Az apostoli szakasz az Apostolok Cselekedeteiből van: 13,25-33. Szent Péter hallgatói előtt tanúságot tesz arról, hogy a parímiában megjövendölt dolgok megvalósultak. Isten eljött, és bár jósága miatt az illetékesek nem találtak Benne hibát, mégis halálra kellett mennie. De a feltámadás után megmutatkozott dicsősége és ékessége. Aki ezt hallgatja, annak az üdvösség igéje hirdettetik.
A Szent Mátétól olvasott Evangéliumban – 3,1-6 –, az Úr utját előkészítő Keresztelő Szent János alakja jelenik meg.
III. Imaóra
Alapgondolata: a bűnbánat.
Tartalma miatt úgy is tekinthető, mint egy utolsó oktatás a keresztségre készülőknek.

A 28. zsoltárból a 3. és 4. vers érdemel különösebb figyelmet: „Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög, az Úr a sok víz fölött. Az Úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jön.” Könnyű benne észrevenni azt a jövendölést, amely Krisztus megkeresztelkedésekor valósult meg Isten bizonyságot tevő hatalmas szava által.
A 41. zsoltár a keresztelkedni akaró ember erős vágyát fejezi ki: Mikor jön már el végre az az idő, hogy Isten elé álljak? Önmaga megnyugtatására és az erős remény kifejezésére a 6. és 12. versben egyformán mondja magának feleletül: „Bízzál Istenben, mert még hálát fogok Neki adni, Ő orcám szabadítója és én Istenem.”
A jól ismert 50. zsoltár még egy utolsó bűnvallomást jelent és a nagy kérést, hogy Isten adjon a bűnből szabadulást és megújulást.

Az imaóra parímiája újra Izajás jövendöléséből van: 1,16-20. Isten külső és belső tisztaságot kíván népétől. Ha az emberek felhagynak a rosszal, igazságot cselekednek, tehát megtörténik a metanoia, akkor Isten bűnbocsánata és jósága biztos lesz, ellenkező esetben felingerlik Isten haragját.
Az apostoli szakaszban Apostolok Cselekedeteiből – 19,1-8 – Szent Pál efezusi működéséről olvasunk: János keresztsége fontos volt, mert a bűnbánatot ébresztette fel az emberekben; Jézus keresztségével megkeresztelkedni még fontosabb és nagyobb dolog, mert azzal a Szentlelket is elnyerjük. Szent Pál szavai a leírás szerint azonnal meg is valósultak.
Az evangéliumi szakasz – Mk 1,1-8 –, újra Keresztelő Szent János alakját állítja elénk. Hirdeti a megváltozást és keresztel a bűnbánat keresztségével. Közben felhívja a figyelmet egy nála Erősebbre, Aki Szentlélekkel fog keresztelni, azaz megadja a Szentlelket. Az Apostol és az Evangélium gondolata ugyanaz: bűnbánat, hit Jézus Krisztusban, az Ő keresztségének felvétele a Szentlélek elnyerésére.
VI. Imaóra
Alapgondolata: a beteljesedés.
Eljön a boldog nap, és a keresztelkedni akaró valóban megkeresztelkedik.

Az imaóra első zsoltárának, a 7. zsoltárnak az első része leírja azt a szörnyű pusztítást, amit az ellenség a jeruzsálemi templom megszentségtelenítésével vitt végbe. Szemléletes leírása ez annak a szörnyűségnek, amit a bűn visz végbe az ember lelkében. A zsoltár második felében Isten nagy tetteiről olvasva azonnal elénk tárul a Vörös-tengeren való átkelés, az egyiptomi erősségek megsemmisülése a tenger vizében, Isten ereje, amellyel a sziklából is tudott vizet fakasztani. Isten az Újszövetségben ennél nagyobb tetteket visz végbe a keresztvízben.
A 76. zsoltár első része elkeseredés, a második része a remény kifejezése. Mintegy utolsó aggályoskodása a keresztség előtt álló embernek: Nem fog-e Isten annyi sok bűn után elvetni? A második rész Isten nagy erejét állítja a gondolkozó ember elé. A 17. verstől újra jövendölést olvasunk: „Láttak téged, Isten, a vizek… nagy volt a vizek zúgása, szózatot adtak a felhők… a te mennydörgésed szólt a forgatagban…” Ez Jézus keresztelkedésekor ismét beteljesedett. Az embereket, akik mint juhok Isten vezetésére bízzák magukat, az Úr vezeti. Ez a vers felelet az előbb említett emberi aggályokra.
A szokásos 90. zsoltár arról beszél, hogy akik Isten oltalma alá menekülnek, azok Isten oltalma alatt vannak. Tehát: a már megkeresztelkedett ember lelki nyugalmáról olvashatunk. „Mondhatja az Úrnak: Én Istenem, oltalmazóm vagy Te és segítségem!” Mintegy megerősítésképpen hallhatja Isten hangját: „Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom őt… hozzám kiált és én meghallgatom őt, megdicsőítem őt… megmutatom neki az én szabadításomat.”

Az ószövetségi jövendölés ismét Izajás könyvéből van: 12,3-6. Előtte levő két verssel egy nagy hálaadás száll Isten felé azért, mert az ellenség hatalmából kiszabadította népét. Mennyire ideillik ennek minden gondolata! Istent hála illeti, mert a keresztség által kiszabadította a megkereszteltet a legnagyobb ellenség, az ördög kezéből.
Az Apostol mély tartalmú szavait a rómaiakhoz írt levélből olvassuk: 6,3-11. Mi történt velünk keresztelkedésünk alkalmával? Krisztussal egyesültünk, válaszolja az Apostol. Összenőttünk Vele, titokzatosan részesültünk halálában és feltámadásában. Mint már Krisztussal feltámadt embereknek, fel kell hagyni a bűnnel és várnunk kell az örök életet.
Szent Márk evangéliumának két verse – 1,9-11 – Jézus megkeresztelkedésének rövid tényét írja le. Megnyílt az ég, leszállt a Szentlélek, hallatszott az egekből az Atya szózata.
Ezzel az imaórával az előünnep szinte elérkezett csúcspontjához!
IX. Imaóra
Alapgondolata: Isten velünk, legyen velünk az Isten!

A rövid 92. zsoltár az Úr nagy uralmáról ad tudósítást. Trónja öröktől van. Még az akkor nagy természeti tüneményeknél, a háborgó tengernél is nagyobb az Úr ereje.
A 113. zsoltár első része a választott nép Egyiptomból való kivonulását írja le. Amikor elkülönült a pogányoktól, ekkor lett Izrael Isten szent népévé. A Vörös-tenger látta ezt a kivonulást, és isteni parancsra visszatartotta vizét. Így szabadult meg a nép a fogságból és jutott szabadságra. A keresztvíz fürdőjén átjutottak is víz által szabadulnak meg előbbi életük bűneitől, és jutnak Isten országába.
A 85. zsoltárban egy Istenben bízó ember könyörög oltalomért. Bátran teszi ezt, mert ő Istené, Neki van szentelve. Istennek több tulajdonságára: jóságára, irgalmára, erejére, könyörületességére, türelmére hivatkozva kéri a szabadulást. A megkeresztelt ember teljesen Istené, ezért van bátorsága Istenhez kiáltani.

Az imaóra parímiája Izajás könyvéből van: 49,8-15. Isten megígéri, hogy a kegyelem idején meghallgatja népét. Nem feledkezik el róla, amint az anya sem feledkezhet el gyermekéről. A megkeresztelt ember is belekerült a kegyelem idejébe, mostantól kezdve Isten a vezetője és Ő vigyáz rá.
Az imaóra apostoli szakasza Szent Pál apostol Tituszhoz írt leveléből van: 2,11-14 és 3,4-7. Isten kegyelme megjelent a világnak, és arra kéri azokat, akik belőle részesültek, hogy jámborul s minden jócselekedetre készen éljenek. A megjelent Isten az Ő nagy irgalmasságánál fogva megmentett minket az újjászületés fürdője által, hogy örökösei legyünk az örök életnek.
A Szent Evangélium olvasmánya Szent Lukács 3,1-18 verséig tart. Pontosan meghatározza Keresztelő Szent János fellépésének idejét, ezzel együtt Krisztusét is. Elbeszéli János igehirdetésének tartalmát: a megtérésre való buzdítást és hogy szembeszáll azokkal, akik külsőleg, látszatra veszik fel a keresztséget. Ezután a különféle foglalkozású emberek kérdéseire ad tanácsot. Ez a szakasz azért is figyelemre méltó, mert Szent János nem hagyatja abba a megkereszteltekkel régi foglalkozásukat. Arra figyelmeztet, hogy azt már ne úgy gyakorolják, mint régen, hanem úgy, mint megújult, megváltozott emberek. Az újonnan megkeresztelteknek ez annyiban figyelmeztetés, hogy a külsőleg felvett keresztség csak a megújulni akarással együtt éri el a kívánt hatását. Az új élet szabályait azzal a néhány szóval lehet kifejezni amit a próféta is mondott: irgalmasság, igazságosság, szelídség, megelégedés, felebarát iránti szeretet. Az előbbi foglalkozásban ezeket gyakorolva mutatkozik meg a megtérés.
A Nagy Szent Bazil Liturgián
Az Úrjelenés előestéjének gondolatokkal tele fénypontja: a Nagy Szent Bazil Liturgiájával összekapcsolt vecsernye. Az „Uram, tehozzád” utáni négy sztihirát kétszer énekeljük. A négy sztihirának ez a közös alapgondolata: Ki volt jelen és hogyan viselkedett Krisztus megkeresztelkedése alkalmából?
Az első sztihirában Keresztelő Szent János, látva a keresztséget kérő Jézust, örvendezett, de keze remegett. Bemutatta a népnek Jézust mint bűn nélküli Megváltót.
A második sztihirában a mennyei seregek viselkedése látható. Ők mindent a legjobban tudtak Jézusról. Jézus a Megváltó, Akit a szolga keresztel. Megjelenik a Szentlélek. A mennyből az Atya hangja tesz tanúságot szeretett Fiáról. Az angyalok megfélemlettek.
A harmadik sztihira a földdel foglalkozik. Jézust elfogadják a Jordán habjai. A szolga előtt megalázkodik Az, Akinek az ég fölött is hatalma van. Az első sztihirában örvendező, de remegő János, erején felülinek tartja Jézus kérését.
A negyedik sztihirában az ember szól Jézushoz. A jótevő Krisztus gondolkodását dicséri, hogy szolgai alakot vett fel magára: így keresvén meg az igazán szolgát, az eltévelyedett embert. Részesült abban, ami a mienk, mert így tudta értünk a legtöbbet tenni. Keresztelkedése által az embert bűnbocsánatra méltatta.
A sztihirákat lezáró utolsó vers röviden elmondja a mai ünnep eseményét: megalázkodik Isten, legyőzi a gonoszt, megkeresztelkedik a habokban, ezzel előre jelzi keresztségünket, azaz megvilágosodásunkat.

A vecsernye körmenete után 13 olvasmány következik. Mint Karácsonykor, ma is három részletben olvassuk, közben megszakítva tropárok éneklésével.
Az első olvasmányt a Teremtés könyvéből vesszük: 1,1-13. Isten az első három napon megteremtette az eget és a földet. A második napon rendelkezett a vizekkel kapcsolatban. Az olvasmány mondanivalója: A víz, ez a nagyfontosságú életelem csak teremtmény, Isten teremtette.
A második olvasmány a Kivonulás könyvéből való: 14,15-29 válogatva. Mózes kinyújtja kezét a Vörös-tengerre, a víz kettéválik. Izrael fiai száraz lábbal mennek át a tengeren. Az őket üldöző egyiptomiak fölött Mózes újabb intésére összecsapnak a hullámok és mindnyájan a vízbe vesznek. Isten áld és büntet a víz által.
A harmadik olvasmányt szintén a Kivonulás könyvéből olvassuk: 15,22-16,1. A vándorló nép Marába jutott, ahol a keserű vizet nem tudta inni. Isten parancsára Mózes egy fát dobott a keserű vízbe, ettől ihatóvá vált… Ezután Elimbe jutottak, ahol egy kedves oázisban ütöttek tábort. Az olvasmány gondolata hasonló az előzőéhez, a jó víz az életet jelenti, a keserű víz a halált. A víz által Isten nemcsak jutalmaz és büntet, de éltet és elevenít is.
A három olvasmánynak ez az alapgondolata: Isten és a víz. A tanulságot az egyes olvasmányoknál láthattuk.

Az olvasmányok között mint pihentető és figyelmet oldó, jelenik meg egy tropár éneklése előverseivel együtt „Megjelentél a világnak…” Arról, beszél, hogy a világot teremtő Krisztusnak világban való látható megjelenése a világosság felragyogását jelentette a világ számára, úgy mint a teremtés kezdetén. Amint ott, úgy itt is megjelenik és kialakul a rend a világban.

A következő három olvasmányban szintén vízről olvashatunk: egy meghatározott vízről, a Jordán-folyóról. A szent szövegek leírják, hogy Isten nagy tetteinél milyen nagy szerepe volt ennek a folyónak.
A negyedik olvasmányt Józsue könyve adja: 3,7-8.14-17. Isten népe eljutott az Ígéret földjének közelébe, a Jordán-folyó innenső partjáig. Isten úgy rendelkezett, hogy a nép itt is száraz lábbal tudott átmenni a folyón, úgy mint a Vörös-tengeren.
Az ötödik olvasmányt a Királyok második könyvéből olvassuk: 2,6-14. Illés és Elizeus próféta isteni intésre elmentek a Jordán-folyó mellé. A folyón átkelve Illést tüzes szekér vitte fel az égbe. Elizeus Illés csodatevő erejét megkapja, és átmegy a kettévált folyón.
A hatodik olvasmány szintén ebből a könyvből való: 5,9-14. A leprás szíriai Naámán gyógyulást keresni jön Izrael földjére. Elizeus próféta szavára, ha nehezen is, elmegy, hétszer megfürdik a Jordán-folyóban és visszanyeri teste tisztaságát, meggyógyul.
A mai ünnep nagy eseménye: Krisztus megkeresztelkedése, szintén ennél a nagy dolgokat látó Jordán-folyónál történt. Ez a keresztelkedés a mi keresztelkedésünket ábrázolta elő. Keresztelkedésünk hatása az, amit a három olvasmány előre ábrázolt: közel juthatunk a mennyei Ígéret földjéhez, sőt bevezet bennünket az égbe, megtisztítva a lelket minden bűntől.

A három olvasmány után újra tropár következik előverseivel együtt: „A bűnösöknek és vámszedőknek…” Isten tehát Fia által a „legsötétebb” néprétegeknek, a valóban bűnösöknek és a lenézett vámosoknak kínálta fel először világosságát azaz üdvözítését, mert nekik volt rá a legnagyobb szükségük.

A következő hét olvasmány olvasását már nem szakítja meg semmi. Egymás után következnek, de nem időrendi sorrendben, mint eddig.
A hetedik olvasmányt Izajás próféta könyvéből már hallottuk a III. imaórán: „Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat…” Ha Isten látja, hogy bűnbánatra és megváltozásra felhívó szavának lesz foganatja, megbocsátja, eltörli a bűnt.
A nyolcadik olvasmánynál visszamegyünk a Teremtés könyvéhez: 32,2-11. Jákob, aki egykor üres kézzel ment át a Jordán-folyón, menekülve bátyja haragja elől, most igen meggazdagodva jön vissza, hogy isteni parancsra szülőföldjére térjen. Isten angyalai jönnek elébe, hogy félelmét eloszlassák.
A kilencedik olvasmányt a Kivonulás könyvéből olvassuk: 2,5-10. Fáraó leánya fürdik a folyóban, közben észreveszi a kosárban sírdogáló gyermek Mózest. Anyát szerez a gyermeknek, felnevelteti, fiává fogadja és ezáltal nagy méltóságra jut.
A tizedik olvasmányt a Bírák könyve adja: 6,36-40. Isten a midiánita zsarnokság alól Gedeon keze által kívánja népét megszabadítani. Gedeon azonban jelet kér Istentől. A száraz szérű és nedves gyapjú, majd a nedves szérű és száraz gyapjú jelét Isten teljesíti.
A tizenegyedik olvasmány a Királyok első könyvéből való: 18,30-39. Hogy Illés próféta megmutassa a népnek, hogy ki az igaz Isten, a Kármel hegyén áldozatot mutat be. Az áldozat anyagát bőven meglocsoltatja vízzel, ami által alkalmatlanná teszi az égésre. Isten ereje azonban mindent eléget, még a port is, követ is, vizet is.
A tizenkettedik olvasmányt a Királyok második könyvéből halljuk: 2,19-22. Illés próféta utóda, Elizeus, egy helyen meg akar telepedni, de ott halált s terméketlenséget okozó víz van. Isten parancsára azonban egy kevés sóval úgy egészségessé tette, hogy többé semmi baj nem származott ivásából.
Izajás próféta jövendölése zárja be az olvasmányok sorát a tizenharmadikkal: 49,8-15. Már hallottuk ezt a IX. imaórán. Jövendölés azokról a boldog napokról, amelyeken Isten úgy vezeti népét, hogy többé semmiben nem szenvednek szükséget, és nem felejti el őket.

Ennek az utolsó öt olvasmánynak az egységes gondolatát ebben a mondatban lehet megadni: Mit eredményezett, milyen hatása volt annak a víznek, amelyhez Isten ereje járult hozzá?
Mózest nem pusztította el, hanem nagy méltóságra is segítette. (9. olvasmány)
Víz által tudta meg Gedeon Isten akaratát. (10. olvasmány)
Isten víz által mutatta meg mindenhatóságát: tűz és víz által szabadította meg Izraelt a bálványimádástól. (11. olvasmány)
Isten a halált hozó vizet termékennyé és egészségessé tette. (12. olvasmány)
Isten vele marad népével. (13. olvasmány)

Ugyanezeket a hatásokat mondhatjuk el az Istentől Jézus Krisztus által rendelt vízről: a keresztvízről is.
A keresztség az embereket a legnagyobb méltóságra, Isten gyermekeinek méltóságára emeli.
A keresztséggel tudja meg az ember Isten akaratát: meghívott bennünket, hogy örökösei legyünk az Ő örök országának.
A keresztvíz megszabadított bennünket minden eddigi hamis bálványtól, hogy az élő Isten szolgálatára adjuk magunkat.
A keresztvíz által, Isten megszentelő kegyelmét kapva, nincsenek többé holt cselekedeteink. A kegyelem által az örök életet megszerző tetteket teremhetjük.
A keresztség következtében Isten népe lettünk, ezért Ő mint övéiről gondoskodik rólunk.

A vecsernyével összekapcsolt Szent Liturgián figyelemreméltó még az Apostol szövege: 1Kor 9,19-27. Szent Pál, megtérése után nem vett figyelembe semmi különbséget, amit addig megtartott ember és ember között. Igehirdetése által így akart mindenkit megnyerni az üdvösségnek. Végül, a keresztény életet versenypályához hasonlítva, figyelmeztetést ad rá.
Az ünnepi nagy vízszentelésen
A Liturgia végén ünnepi nagy vízszentelést végzünk. A hosszú vízszentelési imának az első része érdemel figyelmet. Három részre tagolódik, és elmondja nekünk:
• az ünnep nagyságát,
• Krisztus Jordánhoz való eljövetelét,
• Krisztus megkeresztelkedésének az emberen való hatásait.

Bővebben kívánok belőle idézni, mert nagyrészt összefoglalót ad az előünnepi énekekben szereplő gondolatokról, amelyek ugyancsak e három tárggyal foglalkoznak.
„Ma mindnyájunkra ünnepélyes nap virradt fel. Ma az angyalok az emberekkel együtt ünnepelnek, a szentek kara velünk gyülekezik… Ma felragyogott a soha le nem nyugvó Nap, és a világra kiárad az Úr világossága. Ma a Hold teljes fényével megvilágosítja a földet. Ma a csillagok tündöklő színpompával ékesítik az égboltot. Ma a felhők az igazság permetegét harmatozzák az emberi nemre… Ma a Jordán vizei Isten jelenléte által gyógyforrássá változnak. Ma titokzatos habok vizét issza minden teremtmény…
Láttak Téged, Isten, a vizek, láttak Téged a vizek és remegtek! A Jordán visszafordult, látván a Szentlelket galamb képében az égből leszállani és Rajtad maradni. A Jordán visszafordult, látván a láthatóvá lett láthatatlant, a megtestesült Teremtőt, a mindenség Urát szolga alakjában. A Jordán visszafordult és a hegyek megrendültek, látván testben az Istent. A felhők szózatot adtak, csodálkozva a Megjelent felett, a Világosságtól való Világosság felett, az igaz Istentől született igaz Isten felett…
Ma a Jordánban az Úr ünnepét üljük, Ki az engedetlenségből származó halált, a csalárdság fullánkját és a pokol bilincseit e folyam habjaiban elsüllyesztette, és a világnak az üdvözülés keresztségét ajándékozta… Ma az emberi nem vétkeit a Jordán-folyó habjai lemossák. Ma az emberiség számára megnyílik a Paradicsom, s az igazság Napja felragyog nekünk… Ma a régi siránkozástól megszabadulunk, s mint új Izrael üdvözülünk… Ma a sötétségből kimenekülünk és az istenismeret világossága felvillan nekünk. Ma a világ ködhomálya Krisztus Istenünk megjelenésére eloszlik, s minden teremtményre mennyei világosság árad. Ma az eltévelyedés megszűnik, s Urunk megjelenése a mi üdvösségünk útját munkálja… Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. Ma a »hajlíthatatlan Uralkodó« saját szolgája előtt meghajtja fejét, hogy a szolgaságból kiragadjon minket. Ma megszereztük a mennyek országát, s az Úr országának soha nem lesz vége…”
Krisztus megkeresztelkedése az ünnep imádságaiban
Az Úrjelenés négynapos előünnepének, magának az ünnepnek és a nyolcnapos utóünnep énekeinek gazdag tartalmát hosszú lenne külön-külön ismertetni. A vízszentelés fentebb olvasható imáinak hármas felosztása összefoglalás belőlük. A fenti gondolatok ismétlődnek meg többszörösen.

Az alábbiakban az ünnep történetének, Krisztus megkeresztelkedésének eseményét szeretném felvázolni a szinte két hét énekeinek mindenünnen összeválogatott verseiben. A legjelentősebbeket választottam ki, amelyeknek alapján elgondolhatjuk a többit is:
„Megtudta az Úr eljövetelét az istenes Előhírnök, s előjött a pusztából és a nagy nyilvánosság előtt így kiáltott: Elközelgett, megjelent a szabadulás, térjetek meg és tisztuljatok meg a vízben!” (Jan. 2. Kánon)
„A Jordánhoz érkezik most az Előhírnök, az Ige szava, és fenséges dolognál működik közre, mert megjött a Krisztus, hogy gazdaggá tegye istenségével a koldussá lett Ádámot, s gazdaggá fogja tenni a Szentlélek közreműködésével, a keresztség adományával.” (Jan. 2. Kánon)
„Ó, milyen a Teremtő megalázkodása! Előbb a Szűztől felragyogott, s a világot megvilágosította, majd meg a Jordánra megy most Maga a Krisztus, hogy másik titkot teljesítsen, az embereket titokzatosan újjászülje.” (Jan. 2. Kánon)
„A Teljesség kiüresedik, a Láthatatlan testet öltve íme megjelenik! Örvendj, Jordán-folyó, végezd folyásodat, hogy lemossad a mindenek újjászülőjét!” (Jan. 4. Kánon)

A szent szövegekben gyakran fordul elő a Jordán-folyó viselkedése, amelyről a 113. zsoltárban ezt a jövendölést olvassuk:
„A tenger látta ezt és visszafordult, megremegett, feltartóztatta folyását, elfutott…” a habjaiba bocsátkozó Megváltó iránti tiszteletből.

Csodálkozva és értetlenül áll az Előhírnök is eme készülő esemény előtt:
„Csodálkozik a te érkezéseden, jótevő Jézus, a nagyszerű Előhírnök, és megalázkodva így kiált fel Hozzád: Te tűz vagy, Uralkodó! Ne égess el engem, a száraz füvet, Uram!
Itt állok ebben a vízben a magam akarata szerint, miként látod, jöjj most, János, és keresztelj meg engem, hogy a víz révén kegyelmet szerezzek az emberi nemnek!
Megismerlek mint felhőbe burkolózó Napot, testbe öltözött Istenem! Miként lehetsz ruhátlan, vizekbe öltözötten? – kiáltja János csodálkozással.” (Jan. 2. Kánon)

János ellenkező szavaira Jézus megnyugtatásként feleli:
„Nem kérem tőled, Keresztelő, hogy kelj át a hegyeken. Nem mondom neked: Mondd nekem azt, amit a törvényszegőknek mondasz, amivel a bűnösöket buzdítod. Csak keresztelj meg engem, hallgass és várd azt, ami a keresztségből következik. Ezzel olyan méltóságra teszel szert, amilyen nem jutott a prófétáknak sem. Minden halandónál nagyobbá teszlek téged. Közülük egy sem látott engem világosan, csak jelképben, árnyképben és álomban. Most pedig felismerhetően előtted állok, s látod, érinted a megközelíthetetlen Világosságot!” (Jan. 2. Ikosz)

Jézus megkeresztelkedése alkalmával különös dolgok is történtek:
„A Nap nem mert Reád tekinteni, ruhátlan Istenige, s elrejtette sugarait, mert Te azért mentél, hogy keresztséged révén üdvösséges ruhába öltöztess engem, akit ruhátlanná tett a kígyó csábítása.” (Jan. 3. Kánon)
„Angyali seregek környezték a Jordánban keresztelkedő Megváltót, s félelemmel magasztalták az Ő kimondhatatlan megalázkodásának nagy titkát.”
„Az Atya szózata a magasságból Vele egylényegű Fiának tanúsított Téged, Ki a vízre mentél és azt elárasztottad áldásoddal, áldott Krisztus. A Szentlélek pedig mindenkinek azt hirdette, hogy Te megtestesült Isten vagy.”

Krisztus megkeresztelkedésének okát az alábbiakban találjuk:
„Le akarja hűteni az ellenség gonoszságának vizét, vissza akarja szorítani a szenvedélyek tengerét, engesztelést és bocsánatot akar patakzani a hívekre az Uralkodó, ezért megy keresztelkedésre a Jordán vizére.” (Jan. 3.)
„Szent szolgálatban részesülnek a lelkek a keresztség istenadta fürdőjénél s a Szentlélek tüzénél, Ki a szenvedélyektől megtisztít, az elvetemült gonoszság egész avarját felperzseli és kegyelmet ad, hogy töredelemmel zengjék: Magasztalunk Téged, Krisztus, mindörökké!” (Jan. 3.)
„Nagy útravalóként adja Krisztus a keresztséget az üdvösségre azoknak, akik meglátják az Ő isteni felragyogását és örvendve zengik: Nincs más szent kívüled, emberszerető Urunk!” (Jan. 5.)

Jézus megkeresztelkedésének hatása minden ember számára áldás:
„Nagy világosság ragyogott fel a pogányoknak, isteni fényt kaptak a sötétségben levők, Krisztus, a dicsőség Napja kelt fel a halál árnyékában ülőknek.” (Jan. 3. Kánon)
„A te testben való megjelenésedkor megszentelődött a föld, áldást nyertek a vizek, megvilágosodott az ég és megszabadult az emberi nem az ellenség keserves zsarnokságából.” (Jan. 5. Kánon)
„Király nevet viselt egykor e világnak s a vizekben levőknek a fejedelme, de a Te megtisztulásodkor megfulladt és elpusztult mint a »sereg« a tengerben, a te kezed alkotását pedig, Üdvözítő, amelyet szolgaságba vetett, hatalmas kezeddel szabadságra méltattad.” (Jan. 5. Kánon)
„Ó milyen csodálatos adományok! Ó milyen isteni kegyelem és milyen kimondhatatlan türelem! Íme, a vízben megtisztít, tűzzel megvilágosít, Szentlélekkel megpecsétel engem most a Jordánban a Teremtő és Uralkodó, az én természetemet viselve, a bűnt kivéve.” (Jan. 5. Kánon)
Ezeket, és ezekhez hasonló gondolatokat találunk még az énekszövegekben azoknál a helyeknél, ahol az „engem”, „nekem” stb. személyes névmások előfordulnak.

Mi, akikért Krisztus megkeresztelkedett, az alábbi intelmeket olvashatjuk:
„Krisztus most hirdeti: Aki velem együtt leszáll és eltemetkezik a keresztségben, velem együtt élvezi majd a feltámadást és a dicsőséget. Járuljunk Hozzá híven!” (Jan. 4. Kánon)
„Nektek, a ti Krisztusotok barátainak, szenvednetek kell Mellette, Aki emberi alakot vett fel, hozzánk jött és keresztségre siet, hogy megtisztítsa a képmást.” (Jan. 4. Kánon)
Az ünnep imádságai Keresztelő Szent Jánosról
Most csak röviden emlékezzünk meg Keresztelő Szent Jánosról. E napokban sokszor találkozunk alakjával, remegésével, vonakodásával és végül engedelmességével is. Egyházunk, szokása szerint a következő napot a Keresztelő emlékének szenteli. A jelen írások majd június 24-én, születése napján fognak vele bővebben foglalkozni.
Jézus és Keresztelő János párbeszéde
Hogy költészetről is történjék említés, január 4. és 5. utrenyéjének dicséreti sztihiráit szeretném párhuzamba állítani, ahol lehet. Jézusnak és Keresztelőjének kedves párbeszédét hallhatjuk bennük:

„A Krisztus, Akit a Kiáltó szava előre jelzett, megérkezett a Jordán habjaira és az Előhírnökhöz így szólt: Rajta, jöjj, moss meg engem vízzel, alászállottam, keresztelj meg most! Azért jöttem, hogy lemossam Ádámról az ősi bukást…
Az ég magasságát soha ki nem fürkészhetem. A csillagok számát és a földet fel nem mérhetem. Hogyan érinthetem akkor én, az Előhírnök kezemmel a te fejedet, Uralkodó? Hogyan keresztelhetlek meg Téged, Ki tenyereden tartod a teremtést…?
Az Atyával és a Szentlélekkel egy királyi széken ülök, az angyali seregek lándzsájukon hordoznak, mégis csodálatosan parányi barlangban születtem meg könyörületességgel Betlehemben. Tedd azért rám most te a jobbodat, hogy lemossam magamban a világ bűneit.
Lemostad egykor a bűnt Noé idejében, szavaddal megnyitván az égi csatornákat, s most látva Téged a Jordán, miként fogadhat be? Íme, máris megfordítja folyását. Megismer Téged az egész teremtés és én is kiáltom Feléd: Áldott vagy, Istenünk, ki megjelensz, dicsőség Néked!
Hogy teljesüljön az Atya jóakarata, lejöttem a földre szegénységet öltve magamra. Az ég az én királyi székem, a föld lábaim zsámolya… Előtted mégis fejet hajtok, mert ezért jöttem, keresztelj meg engem és bennem, az Elvevőben az emberek bűneit.
Te Izraelt a felhőoszlopban előbb megvilágosítottad és a pusztában harmattal meghintetted. Te a mindenségen uralkodol, és kifejezhetetlen természetű vagy. Hogyan öltheted Magadra a szolga alakját? Nem érinthetem a te tüzedet, én, a száraz fű! Te keresztelj meg engem!”

„Miért habozol, Keresztelő, nem ismerve jól az üdvgondozást, amelyet mindenek üdvösségére teljesítek? Hagyd el most a régi dolgokat, gondolj a jövendölésekre! Higgyél Isten földre szállásában, járulj hozzám és szolgálj nekem! Én, az Isten, könyörületesen eljöttem, hogy megtisztítsam Ádámot a bukottságból!
A mi bűneinket válladra vetted, s elmentél Jézus a Jordán-folyóra. Én pedig félek a te félelmetes eljöveteledtől. Hogyan parancsolhatod nekem, hogy megkereszteljelek Téged? Azért jössz, hogy engem tisztíts meg, miként kérhetsz tőlem keresztséget, mindenek Megtisztítója?
Természetem szerint felfoghatatlan Ige vagyok, de szolgai alakot öltöttem magamra, és a Jordánra mentem. Semmiképpen se tétovázz velem! Nosza, ne félj, közelíts felém! Tedd fejemre kezedet és hangoztasd: Áldott vagy, Istenünk, Ki megjelentél, dicsőség Néked!
Félelemmel teljesíti János a szolgálatot az Uralkodónak, örvend lelkében és vidáman kiáltja: Örvendjetek velem együtt, az ősatya ivadékai, mert megjött a mi várva Vártunk, megérkezett Krisztus a Jordánra, hogy megtisztítson mindnyájunkat Ádám bűnétől a Könyörületes.
Zengjünk éneket, népek, Annak, Aki a Szűztől megszületett és a Jordánban megkeresztelkedett, s hangoztassuk Neki: Az egész teremtés Királya, add meg nekünk, hogy kárhoztatás nélkül, tiszta lelkiismerettel, híven megérhessük a te halottaidból való szent és harmadnapi feltámadásodat!
Ó milyen felfoghatatlan és mérhetetlen a te szegénységed, Istenige! Értem, a bukottért irgalomból arra határoztad el Magadat, hogy Magadra öltöd Ádámot és megújítod Ádám ivadékait. Engedelmeskedem a te parancsolatodnak és híven zengem Neked: Áldott vagy, Istenünk, ki megjelentél!”
Szívünkben megfontolandó gondolatok
Krisztus megkeresztelkedésnek nagy ünnepén az alábbiakra gondoljunk:
• Az Úrjelenés ünnepe nagyon közel esik Karácsony ünnepéhez. Egyházunk a betlehemi Istengyermeket csak néhány napig tiszteli így, és hamar elénk állítja a harminc éves felnőtt Jézust. Ő azért jött, hogy megkezdje üdvözítő munkáját a világban. Ez a nagy időbeli „ugrás” Krisztus születéstől megkereszteléséig azt akarja eszünkbe juttatni, hogy Jézus nem a jászolban akart pihenni, hanem értünk fáradni, szenvedni és az üdvözítés munkáját elvégezni.
• Ez eszünkbe juttatja a keresztény élet lényegét, mely nem érzelemben, nem ellágyulásban, nem gyermekiességben áll, hanem komoly, felnőtt gondolkodásban, cselekvésben és életben. Az ember lelkét jobbá, szentebbé tevő munka ideje az élet, amit Isten minden embernek adott.
• Jézus ezt mondta egyik példabeszédének végén: „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki magát megalázza, felmagasztaltatik!” (Lk 18,14) A mondás második fele beteljesedett Jézus keresztelkedésekor. Jézus nagyon messze ment a megalázkodásban, beállt a bűnös emberek közé, szolgájától felvette azt a keresztséget, ami a többi embernél a bűnbánatot, a jóra való változást jelentette.
• Megalázkodás után jött a felmagasztalás: az Atya hangja a mennyből tanúságot tett Jézus isteni mivoltáról, megjelent a Szentlélek, hogy az Ő erejével kezdje meg Jézus működését.
• A mi megalázkodásainkat is Isten felmagasztalása fogja kísérni és jutalmazni. De az időpontot bízzuk rá a bölcs Istenre, mert nekünk, embereknek Ő nem köteles Szent Fiának mértéke szerint mérni.
• Jézus megkeresztelkedésekor nyilvánul ki hitünk egy nagy titka: Egy Istenben három személy van, Atya és Fiú és Szentlélek. Ők egymást nagyon szeretik és mindent úgy intéznek, hogy a másiknak javára legyenek, a másik Személynek dicsőséget hozzanak. Csodálandó Bennük a szent, Egymást összetartó erő.
• Ez a lelke minden társaságnak, családnak, emberi közösségnek is. Ahol a tagok úgy tartanak össze, hogy egymás javára vannak, egymásnak dicsőséget és örömet hoznak, ott fennáll a bizonyosság, hogy ott van közöttük Isten.
• Jézus megalázkodott, a bűnösök közé jött, megkeresztelkedett, hogy jelezze, meg akarja törni a bűn uralmát, és a bűntől szabadulást akar adni az embereknek. A bűn elvétele, a bűn engesztelése Jézus további működésében is fontos helyet kapott.
• A keresztény ember életében is fontos szerepet kell kapni a bűntől való szabadulásnak, a bűnért való engesztelésnek, a bűn kerülésének. Ezt még a saját megalázkodásának árán is meg kell tennie.

Szent atyáink ünnepi gondolatai
Római Szent Hippolütosz gondolatai az Úrjelenésről
„Íme, megjelenik maga az Úr, egyszerű alakban, egyedül, ékesség nélkül, kísérők nélkül, emberi testbe öltözve, elrejtve isteni méltóságát, hogy eltitkolja azt az ördög ármányaitól. Ő nemcsak odalép Jánoshoz mint Úr, elhárítva magától a királyi fönséget, de mint egyszerű ember, bűnökben leledző, meghajtotta előtte fejét, hogy keresztséget kérjen tőle. János, meglátva az ily nagy alázatosságot, íme, ezért csodálkozott el és kezdte Őt visszatartani: »Nekem kellene Tőled megkereszteltetni és te jössz hozzám?« (Mt 3,14) Mit csinálsz, Uram? Te helytelenül tanítasz. Én hírt adtam egyről, Te pedig csinálod a másikat. Az ördög hallotta az egyiket, de a másikat látja. Keresztelj meg Te engem isteni tűzzel! Mit vársz Te a víztől? Világosíts meg engem Lélekkel, de a teremtménytől mi várnivalód van? Keresztelj meg engem, a keresztelőt, hogy felismerjék méltóságodat. Én, Uram, a bűnbánat keresztségével keresztelek, és azokat is, akik hozzám, erőtlenhez jönnek, csak abban az esetben tudom megkeresztelni, ha ők megvallják bűneiket. Tegyük fel, hogy kívánlak Téged megkeresztelni, de mit fogsz megvallani? Te a bűnök elvevője vagy, s Magad kívánsz a bűnbánat keresztségével keresztelkedni…
Mit felel neki erre az Úr? »Hagyd ezt most, így kell teljesítenünk minden igazságot.« (Mt 3,15) Hagyd ezt, János, te nem vagy bölcsebb Tőlem. Te úgy látsz, mint ember, Én pedig előre látok, mint Isten. Először nekem önmagamnak kell teljesíteni, aztán már taníthatom. Én egy cseppet sem cselekszem illetlenül, hiszen ékességbe vagyok öltözve. Csodálkozol, János, hogy nem jöttem méltóságom fényével? Valóban, amint az egyszerű emberhez nem illik a királyi bíbor, úgy ellenkezőleg, a királyhoz a harci felszerelés illik. De talán én ellenséghez jöttem és nem baráthoz? Hagyd ezt most, így kell nekünk teljesítenünk minden igazságot! Én a Törvény teljesítője vagyok és nem akarok benne hagyni semmit teljesítetlenül, hogy utánam Pál mondhassa: »a Törvény végső célja Krisztus, Aki által minden hívő megigazul«! (Róm 10,4)
Akkor végül János beengedi Őt. És megkeresztelkedve, Jézus azonnal kijött a vízből, és megnyíltak felette az egek, és íme, Isten Lelke leszállt galamb képében és megnyugodott Rajta. És íme, szózat jött az egekből, amely mondta: »Ez az én szeretett Fiam, Benne telik kedvem!«
Látod, kedvesem, milyen nagy s hatalmas javakat kellett volna nélkülöznünk, ha az Úr engedett volna János rábeszélésének és elállt volna a keresztségtől?… Addig az egek zárva voltak, a Magasságos területe elérhetetlen volt. Lementünk az alsó területre s nem mentünk fel a felsőkbe. Íme, mihelyt az Úr megkeresztelkedett… abban az időben megújította a régi embert s újra rábízta a fiúvá levés jogát… azonnal megnyíltak az egek. Következett a látható kibékítése a láthatatlannal, elteltek örömmel a mennyei rendek, meggyógyultak a földi erőtlenségek, megnyíltak az addig ismeretlen dolgok, közelivé lett az, ami azelőtt ellenséges volt…”
Aranyszájú Szent János gondolatai a keresztelkedésről
„A zsidó megmosdás nem a bűntől szabadított meg, hanem csak a testi tisztátalanságtól. Nem úgy a mienk: ez jóval magasabban áll és nagy kegyelmet teljesít, mert megszabadít a bűnöktől, megtisztítja a lelket és megadja a Lélek ajándékát. János keresztsége is jóval magasabban állt a zsidónál, de lentebb a mienknél: az mintegy híd volt a két keresztség között, amely maga által az elsőtől az utóbbira vezetett. Mert János nem a testi tisztaságok megtartására vezetett, hanem helyettük azt hirdette és tanácsolta, hogy menjenek át a bűnből az erényre, és helyezzék üdvösségük reménységét a jótettek gyakorlásába, nem pedig a különféle megmosásokba és vízzel való megtisztulásokba. János nem azt mondta, hogy mosd meg a ruhádat, mosd meg testedet és tiszta leszel! Hanem mit? »Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!« (Mt 3,8) Ezért volt keresztsége nagyobb a zsidókénál, de kisebb a mienknél. János keresztsége nem közölte a Szentlelket s nem érte el a kegyelmi megbocsátást, azt parancsolta, hogy tartsanak bűnbánatot, de nem volt hatalma a bűnöket megbocsátani. Ezért mondta János is: »Én vízzel keresztellek titeket, Ő pedig Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket!« (Mt 3,11) Világos, hogy nem keresztelt Lélekkel.
Milyen keresztséggel keresztelkedett meg Jézus?
Nem a zsidóval, nem a mienkkel, hanem Jánoséval. Miért? Azért, hogy magának a keresztségnek a sajátosságából tudd meg, hogy Ő nem a bűn miatt keresztelkedett meg, és hogy nem lévén szüksége a Lélek ajándékára, mert amint bemutattuk, ez a keresztség idegen volt ettől is, attól is. De, hogy az akkor jelenlevők közül ne gondolja valaki, hogy Ő a bűnbánatra jött a többiekhez hasonlóan, hallgasd meg, hogy János mint előzte meg ezt is akkor, amikor a többieknek ezt mondta: »Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!« (Mt 3,8) Hallgasd meg, mit mondott Neki: »Nekem kellene Tőled megkereszteltetni és te jössz hozzám?« (Mt 3,14) Ezekkel a szavakkal megmutatta, hogy Krisztus nem abból szükségből jött hozzá, ami miatt a nép jött, és hogy Ő oly távol volt a keresztelkedés szükségétől ebből az okból, amennyiben Ő a keresztelőtől magasabban áll és hasonlíthatatlanul tisztább. Miért keresztelkedett meg tehát, ha Ő ezt nem a bűnbánatra, nem a bűnök bocsánatára, nem a Lélek ajándékának elnyerésére tette? Két okból, amelyek közül az egyikről a tanítvány beszél, a másikról pedig Őmaga beszélt Jánosnak. A keresztségnek melyik okát mondta ki János? Azt, hogy Krisztus ismeretes legyen a nép előtt, amint Pál is mondja: »Mert János bűnbánat keresztségével keresztelt… hogy az utána Jövőben higgyenek!« (ApCsel 19,4) Ez volt a keresztség következménye. Ha János elment volna mindenki házához, megállva az ajtónál, kihívta volna őket az utcára, és Krisztust tartva ezt mondta volna, Ő az Isten Fia, az ilyen tanúskodás gyanús lett volna, s ez a dolog nagyon nehéz lett volna. Úgyszintén, ha ő Krisztust véve, bement volna a zsinagógába és megmutatta volna Őt, akkor ez a tanúskodást újra gyanússá tette volna. De amikor az egész nép minden városból a Jordánhoz áradt és a folyó partján maradt, amikor Őmaga is elment megkeresztelkedni, és megkapta a tanúságot fentről az Atya hangja és a Lélek lejövetele által… akkor János tanúsága Róla kétségtelenné lett. Ezért is mondja: »Én nem ismertem!« (Jn 1,31) – hihetővé téve tanúságát. Testileg egymás között rokonok voltak… ezért, mivel rokonok voltak, hogy ne úgy mutasson, mintha János tanúskodna Krisztusról a rokonság szerint, a Lélek kegyelme úgy rendezte el, hogy János az egész előbbi idejét a pusztában töltse el, hogy ne úgy mutatkozzon, hogy a tanúságot barátságból vagy valamiféle más okból tenné. De János, amint tanítva volt Istentől, úgy is hirdette Róla, ezért monda: És »én nem láttam Őt!« De akkor miből ismerte meg? »Aki engem vízzel küldött keresztelni, Ő mondta nekem!« – mondta. (Jn 1,31) Mit mondott neked? »Akire látod a Lelket mint galambot leszállani és Rajta maradni, Ő az, Aki Szentlélekkel keresztel!« (Jn 1,32) Látod, hogy a Szentlélek nem úgy jött le Rá, mint Aki először száll Rá, hanem hogy bemutassa a Hirdetettet, és leszállásával mintegy ujjal megmutassa Őt mindenkinek….
Volt más ok is amelyről Őmaga beszél? Amikor János azt mondja: »Nekem kell Tőled megkeresztelkednem s Te jössz hozzám?«, akkor Jézus így felel: »Hagyd ezt most, mert így kell teljesítenünk nekünk minden igazságot!« (Mt 3,14-15) Látod-e a szolga szelídségét? Látod-e az Úr alázatosságát? Mit jelent: Minden igazságot teljesíteni? Igazságnak nevezik az összes parancs teljesítését, amint mondva van a Keresztelő szüleiről: »Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint.« (Lk 1,6)…
De mondhatná valaki: Milyen igazság van abban, hogy meg kell keresztelkedni? A parancsoknak, a prófétának való engedelmesség igazság volt. Amint Krisztus körülmetélkedett, áldozatot mutatott be, megtartotta a szombatokat és megtartotta a zsidó ünnepeket, úgy teljesítette ezt az utóbbit is, engedelmeskedett a keresztelő prófétának. Isten akarata volt, hogy akkor mindnyájan megkeresztelkedjenek. Erről hallgasd meg, amint János mondja: »Aki engem vízzel keresztelni küldött!« (Jn 1,33) Úgyszintén Krisztus is: „a vámosok és a pogányok igaznak vallották Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével, a farizeusok pedig és a törvénytudók Isten tanácsát meghiúsították magukban, nem keresztelkedvén meg tőle«. (Lk 7,29-30) Ha az Istennek való engedelmesség jelenti az igazságot, Isten pedig azért küldte Jánost, hogy keresztelje meg a népet, úgy Krisztus mind a többi paranccsal együtt ezt is teljesítette…
Szent atyáink gondolatai az alázatosságról
Jézus megalázkodásának nagy napján nagyon helyénvaló, ha erről az erényről gondolkozunk el:
„Ha valóban bölcsek vagyunk, senkit sem tekintünk önmagunknál kisebbnek, hanem mindenkit jobbnak tartunk magunknál.” (Aranyszájú Szent János)
„Az még nem alázatosság, ha valaki önmagát megveti, és magáról a megvetés hangján szól, mert hisz ki ne fogadna el önmagától mindent türelemmel? Sokkal inkább az igazán alázatos, aki mások megvetését és sértegetéseit is örömmel fogadja.” (Lépcsős Szent János)
„Az alázatosság szilárd és ledönthetetlen bástya az ellenséggel szemben.” (Szír Szent Efrém)
„A szentség nagy épületét akarod felépíteni? Gondoskodjál először az alázatosság alapkövéről.” (Szent Ágoston)
„Ha biztosan el akarod nyerni az emberek nagyrabecsülését, járj az erényesség és az alázatosság útján.” (Aranyszájú Szent János)
„Az alázatosság a bölcsek anyja.” (Aranyszájú Szent János)
„Ne tarts nagyot magadról, és ne hidd, hogy azzal, amit tettél, valami nagyot tettél. Így cselekedvén tökéletes lesz cselekedeted.” (Aranyszájú Szent János)
„Ha a gonosz szellem jócselekedeteinkről beszél nekünk, hogy kevélységre csábítson bennünket, ne tegyünk mást, csak emlékezzünk folyton bűnein

Szeged

Hétfőtől-péntekig
17.00 Imaóra vagy Szentliturgia
Csütörtök
19.00 Online felnőtt hittan*
Szombat
17.00 Vecsernye
Vasárnap
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia
11.30 Vasárnapi iskola – óvodásoknak és általános iskolásoknak játékos foglalkozás ONLINE!
11.30 Szentliturgia
17.00 Vecsernye

Ünnepeink:

Január 1. Újév 10.00 Szentliturgia
Január 6. Vízkereszt 17.00 Szentliturgia vízszenteléssel a templomban
Január 30. 3 Főpap ünnepe 17.00 Szentliturgia, 18.00 Vecsernye

A házszenteléseket a járványhelyzet csillapodásakor, vagy elmultakor tartjuk meg!



Deszk, római katolikus templom
Szombatonként 17.00 Szentliturgia

Baja, görögkatolikus templom (Baja Batthyány utca)
Minden hónap utolsó vasárnap 16.00 Szentliturgia

• Az online bejelentkezési szándékot e-mailbe jelezd a www.szegoke.hu -n

Az év utolsó napján, december 31-én, 17.00 órakor Hálaadó Szentliturgiát végzünk.

Január 1-én 10.00 órakor Szent Bazil Liturgiát végezzük. Ebbe belefoglaljuk az új évvel kapcsolatos minden jó óhajtásunkat, felajánlásainkat, és szándékunkat az Isten útján való járásról.

Mindkét szertartásra szeretettel hívunk mindenkit, tisztes távolságtartással és maszkkal.

Minden vasárnap 11.30-tól vasárnapi online hittan a https://letsmeet.hu/szegedi_vasarnapi_iskola teremben.
Mindenkit szeretettel várunk!